Katona Judit - Viga gyula szerk.: Az interetnikus kapcsolatok kutatásának újabb eredményei (Miskolc, 1996)

Dankó Imre: Domokos Sámuel élete és munkássága (a hazai románság folklórjának kutatásában)

DOMOKOS SÁMUEL ÉLETE ÉS MUNKÁSSÁGA (a hazai románság folklórjának kutatásában) DANKÓ IMRE Domokos Sámuelről egy vele készített interjú bevezetőjeként Beke György azt írja, hogy „sokoldalú ember; irodalomtörténész, bibliográfus, antológiák szerkesztője, műfordító és folklórgyűjtő".

1 Valóban így is van és ebből következik, hogy nekünk is, akik ezúttal figyelmünket csak a folklorista Domokos Sámuelre szeretnénk fordítani, egész életével és munkásságával kell foglalkoznunk. Azzal a munkásságával is, amelyet Beke Györggyel ellentétben nem sokoldalúnak, hanem mennyiségileg nagynak, jelentősnek gondolunk. Ugyanis, azaz igazság, hogy Domokos Sámuel irodalomtörténész, nyelvész, bibliográfus, antológiaszerkesztő, műfordító is volt ugyan, de mindenféle tevékenységének azonos, egy és ugyanaz volt a tárgya: a magyar-román irodalmi kapcsolatok széleskörűen értelmezett tárgyköre. így fogalmazta meg életműve summáját Sz. Farkas Jenő is, a Magyar Nemzetben megjelentetett nagyszabású nekrológjában: „Egy emberöltő a magyar-román kapcsolatok szolgálatában. Domokos Sámuel emlékezete. "

2 Domokos Sámuel életművét meghatározta élete, tanulása és munkásságának 1945-ig terjedő szakasza. 1913. március 16-án született Alsófögeden, ebben a többségében román lakosú alsó-fehérmegyei faluban, kis tisztviselői családban; az édesanyja tanítónő volt. Már gyermekkorában megtanulta elfogadni a másságot; kiválóan, anyanyelvi szinten megtanult románul. A nagyenyedi Bethlen Kollégium gimnáziumában tudatosult benne a másság iránti tisztelete, megismerése utáni olthatatlan vágya. Beke György azon kérdésére, hogy milyen élmények formálták a román irodalom (beleértve a népköltészetet is) tudós kutatójává - így válaszolt: „Ahhoz, hogy valaki élethivatásként foglalkozzék egy másik nép irodalmával nemcsak egy élményre, hanem az élmények sorozatára és még sok más tényező együttes hatására van szükség. Sokat köszönhetek kiváló román tanáraimnak, akik a nagyenyedi Bethlen Kollégiumban tanítottak, személy szerint Emil Giurgiucánnak és Balázs Jánosnak." Domokos nagyenyedi diáksága abból a szempontból is fontos, hogy itt találkozott először a nálánál öt évvel idősebb Pálffy Endrével, később az ELTE román nyelv- és irodalom professzorával, Domokos Sámuel tanszéki elődjével.

4 1 Beke György: Tolmács nélkül. Interjú 56 íróval a magyar-román irodalmi kapcsolatokról. Kriterion. Bukarest, 1972. 254. 2 Sz. Farkas Jenő: Egy emberöltő a magyar-román kapcsolatok szolgálatában. Domokos Sámuel emlékezete. Magyar Nemzet LVIII. 1995. 52. szám (márc. 2.) 14. 3 Beke i. m. 255. 4 Pálffy Endre irodalomtörténész (Maroshévíz, 1908. március 12. - Budapest, 1975. november 16.) egyetemi tanulmányait Kolozsvárt és a Sorbonne-on végezte. 1931-ben kapott Kolozsvárt román-francia szakos középiskolai tanári oklevelet. 1931-1937 között a nagyenyedi Bethlen Kollégium gimnáziumának volt a tanára, 1937-1940-ben Nicolae Jorga meghívására a Velenii de Munte-i szabadegyetemen tanított, 1941—1945ben pedig a naszódi román líceum és kollégium tanára, majd igazgatója volt. 1945-től Budapesten élt. Előbb a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban dolgozott, 1949-1955-ben a Budapesti Pedagógiai Főiskolán tanított, 1955-től haláláig a budapesti tudományegyetem, az ELTE Bölcsészettudományi Karának Román Tanszékén tevékenykedett, a tanszék vezetője is volt. Szigorúan vett irodalmi-irodalomtörténeti kérdéseken kívül népnyelvi-népköltészeti kérdések is foglalkoztatták. Irodalomtörténeti munkássága középpontjában is az erdélyi román irodalom népiességének kérdése állt. Főművének vehető Cosbuc monográfiája (George Coçbuc élete és költészete. Bp., 1973.) Több tankönyvet is írt, közülük többet Somokos Sámuellel közösen.