Csíki Tamás szerk.: Tanulmányok Zsedényi Béla születésének 100. évfordulója tiszteletére (Miskolc, 1995)

Stipta István: Zsedényi Béla alkotmányjogi nézetei

Elhibázottnak tartotta a kormánytól függő koronaügyész és a honvédség főparancsnokának felsőházi tagságát. Helytelenítette a főrendek személyes megjelenési jogának eltörlését, alkotmányos hagyományainkra hivatkozva szükségtelennek tartotta a választásukat. Úgy vélte, ha a demokratikus haladás és a két tábla harmóniája az örökös főrendek soraiból áldozatot kíván, ezt inkább az anyagi és a szellemi cenzus emelésével kellene elérni. Túlzottnak ítélte az országos mezőgazdasági, kereskedelmi és iparkamarák képviseleti arányát, képtelenségnek a jogakadémiák kihagyását. A javaslatot - még annak elfogadása előtt megjelent cikkében - tarthatatlannak minősítette. Hasonló határozottsággal bírálta az 1925-ös választójogi törvény rendelkezéseit. A korábbi választások tükrében elemezte a törvény legsebezhetőbb pontját, a képviselőjelölés intézményét. Megállapította, hogy a törvényi szabályozás a gyakorlatban igazságtalan, az ellenjelöltek lehetetlenné tételét eredményezheti. A jelölésnek a választásban túlságosan nagy szerep jutott, az ajánlások megszerzésében a kormány embereinek behozhatatlan előnye volt. A nyílt jelölésnél a hivatali pressziót sem lehetett kizárni, az ajánló aláírások tisztességtelen eszközökkel való gyűjtése pedig éppen úgy demoralizálja a népet, mint a nyílt etetés és itatás. A végrehajtó hatalom terjeszkedését kifogásolta A parlamenti munkamegosztás című dolgozatában is. Élesen bírálta azt a helyzetet, hogy a törvényelőkészítés egyre inkább a kormány jogkörébe megy át, az államélet elvi jelentőségű döntései így parlamenten kívül születnek. Nem minden tendecia nélkül írta, hogyha a parlament nagy alapelveit (nyilvánosság, szólásszabadság, képviselők egyenjogúsága) támadás éri, ez mindig az államélet belső, beteges tüneteinek visszatükröződése. Elegáns vitakultúráját a Vitás közjogi kérdések című 1931-ben megjelent műve igazolja. Ebben Szontágh Vilmos főkegyúri jogról írt támadó hangvételű tanulmányára válaszolt. A nézeteltérés alapkérdésekben támadt közöttük: Szontágh a főkegyúri jogot az állami szuverenitás részeként, Zsedényi egyházi eredetű és jellegű intézményként fogta fel, s csak a törvényes király jogaként értelmezte. Az etatista törekvésekkel szemben változatlanul kitartott a jogfolytonosság, az ezeréves alkotmány mellett. A kormányzóválasztásról írt 1938-as művében is a korban szokatlan egyértelműséggel vallotta azt az elvet, hogy minden közhatalom forrása a nemzet, aminek következtében csakis ennek hivatott képviselete, az