Balassa M. Iván: A parasztház története a Felföldön (Miskolc, 1994)
FALAZATOK
lakótorony lenyomatára bukkantak a régészek 20 , ez a XII-XIII. század fordulóján épülhetett. A XIII. században a hegyvidékeken feltűnnek a kőalapozású boronaházak, előbb a nemesi-kuriális épületeknél, mint amilyen a XIII. századi petőszinyei (Svinica, Abaúj-Torna m.) 20,2x9 m-es kúriánál 21 , vagy a XIII-XIV. század fordulóján emelt nemessány-zsaluzsányi (Nemesany-Zaluzany, Szepes m.) udvarház gazdasági épületeinél 22 . A XIII-XIV. század fordulójától jobbágyházak is készültek kőalapozású boronafallal, például Szepes megyében Szepeskörtvélyesen (SpiSsky Hrusov-Miloj) 23 , Szepesszentpálon (Pavl'any-Kirgov) 24 . Vázszerkezetes fal A fában kevésbé gazdag, vagy a nehezebben felhasználható, rövidebb építőanyagot adó lomboserdő övezetben már a legkorábbi időktől számolni kell a vázszerkezetes falakkal. A régészeti híradásokból nem mindig dönthető el egyértelműen, hogy voltaképp milyen is lehetett a fellelt épület fala. Jó példa erre a Heves megyei Egerszalók-Kocs, ahol a feltáró „cölöp nélküli paticsos házalap"-ra bukkant , ami technikailag meglehetősen nehezen elképzelhető. Ugyancsak nehéz értelmezni a Nagytállya-Berki malomnál (Heves m.) előkerült XIII. századi leletet, melyet „mereglyés falú"-ként írtak le 26 . Sajólád-Kemejen (Borsod m.) is bizonytalanságban lennénk, ha csak az eredeti híradásra kellene támszkodnunk, mely szerint a X-XIII. századra datálható „földfelszínre épített gerendavázas ház"-at ástak ki, majd később szó esik 27 cölöplyukakról is . Az újabban megjelent tanulmány az ásatási helyszínrajzot is közli, s immár teljesen nyilvánvaló, hogy itt is vázszerkezetes falú építményről van szó 28 . A vázszerkezetes falak gyakoriságára szolgáltat példát az az összegzés, melyet MIKLÓS Zsuzsa készített el a Gödöllői-dombvidék Árpád-kori földvárairól. Ezekben nagyon gyakran bukkant „patics"-ra, „paticsos töredék"-re, így pl. Domony-Temetőben, Galgagyörök-Templomdombon, Mende-Leányváron, Szada-Várdombon, Váchartyán-Várhegyen 29 , többnyire a XII-XIII. századból. A Váchartyán-Várhegyen a XII. század második felében emelt, a XIV. század első feléig használt építménynél a falépítés technikáját is sikerült pontosan meghatározni: „Az építéshez felhasznált vízszintes és függőleges cölöpök átlag 10 centiméter átmérőjűek voltak. Megmunkálás nyoma nem látszott rajtuk. A függőleges helyzetű cölöpök közé vékonyabb karókat vertek. A karók a karólyukak alapján átlagosan 50 cm távolságban lehettek egymástól. Közüket - a néprajzi anyagból ismert módon - vékony vesszőkkel befonták, s kívül-belül betapasztották sárral. A fal külső és belső felületét lesimították" 30 20. HABOVSTIAK, Alojz 1985. 320-321. 21. CAPLOVIC" , Dusán 1981. 504. 22. POLLA, Bela 1962. 188. kk. 23. POLLA. Bela 1966. 159., CAPLOVIC, Dusán 1987. 155. 24. CAPLOVIC, Dusán 1987. 155. 25. FODOR István - RF. I. 35. (1982.) 111. 26. SZABÓ J. József-RF. I. 35. (1982.) 124. 27. WOLF Mária 1983-1984. 86. 28. WOLF Mária 1988 189., 192. 29 MIKLÓS Zsuzsa 1982. 42.. 43., 50, 53.. 54. 30. MIKLÓS Zsuzsa 1978. 101.
