Balassa M. Iván: A parasztház története a Felföldön (Miskolc, 1994)

ALAPRAJZ

Újabb, tőbbkaréjos Ívű oldaltornác, Nyomár (Borsodm.) megoldással is. Szórványosan a lopott-tornác is regisztrálható (Hódoscsépány, Bükkmogyorósd). Hevesben a Bükktől délre a korábbi tornácmegoldások terjedtek el a XIX-XX. század fordulóján szélesebb körben, a korábban tornác nélküli Délborsodi Mezőség nyugati felében föltűnnek a törttornácok. Az 1870-es évek végéig tornác nélkül építkező borsodi Cserehát, nyugaton a Bódváig, sajátos keverékterület korunkban, a legáltalánosabbnak a homloktornác tűnik, de mellettük ott vannak a tört-, sőt a kettő kombinációjával épült tornácú házak is. Az utóbbi keverékforma szórványosan a Hernád, majd a Sajó mellett, egészen a Tiszáig előfordul. A Hernád bal partján, a Zempléni-hegységben, az abaúji Hegyközben még ekkor sem épülnek tornácos házak, mindössze elvétve, és minden látható rend nélkül bukkanunk e

gy^

e

gy kivételt képező épületre. A Hegyalján sem terjedt el igazán a tornác, a ritka előfordulások többnyire oldal-tornácok. A Bodrogközben a Szabolcs felőli oldalon Zemplénagárdon, Révleányváron, és a Szabolcshoz tartozó Visson, Kenézlőn és Zalkodon törttornácok jelennek meg ebben az időben, melyek keverednek az oldaltornáccal.