Balassa M. Iván: A parasztház története a Felföldön (Miskolc, 1994)
ALAPRAJZ
alkotórészeként léteztek (ti. a kamrák - B.M.I.). S ahogy a régi politikai, gazdasági és kulturális központok eltűnésével, valamint a lakosság elköltözésével a termelési tapasztalatok távolról sem merültek feledésbe, úgy a falvakban valószínűleg hasonlóképpen tovább éltek a más társadalmi környezetből áthozott építészeti hagyományok is" 214 . Az utóbbi elképzeléssel kapcsolatban azt hiszem elég csak az időrendi nehézségekre utalni, hiszen a morva-földi feltárásokon csak a XIII. század végétől mutathatók ki - esetleg újra a háromhelyiséges lakóházak. Úgy vélem, a kérdés megoldását, legalábbis a Felföldön, nem a felsoroltakban kell keresnünk. A háromhelyiséges lakóház kialakulásánál felmerülhet az a lehetőség, hogy a vizsgált térségben volt egy olyan korai korszak, mikor a szoba-pitvar-istálló elrendezésű lakóháztól külön építve álltak a lakó- és tárolókamrák, azaz a lakóistállós ház - illetve az azzal formailag azonos építmény - mellett az udvaron lakókamra lehetett. A különálló kamrákra idézett XVIII. századi adatok egy része esetleg megengedi ezt a feltételezést rnint például Vanyarcon, 1739-ben, bár itt csak a szomszédban említett házzal lehet a kamrákat összevetni, ahol viszont csak a pálinkaházat említik különálló építményként. Pogonyban az 1830-ból, a szintén már idézett adatban a ház hosszmérete okoz nehézséget, hiszen a 34 méteres épületben, ha a szoba-pitvar részt akár 10 méter hosszúnak is vesszük, az istálló 20-24 méter kellett hogy legyen. A későbbiekben viszont soha sem lehet olyan alaprajzi elrendezést találni, melynél a pitvart istálló követi, s csak ezután a kamra vagy kamrák, így ez a lehetőség csak elméleti, gyakorlatilag nem vehető figyelembe. A szoba-pitvar-istálló elrendezés - mint erről korábban szóltam - olyan alaprajzi variációnak bizonyult a Kárpát-medence északkeleti térségeben, mely nem fejlődött, fejlődhetett tovább, fentmaradása annak köszönhető, hogy volt olyan társadalmi réteg, melynek igényeit ez is kielégítette. A kamrának a lakóházhoz történt csatlakozásánál a környező szláv népek körében mindig nagy szerepet juttatnak a tároló- és lakókamrának. A felföldi kamra azonban, mint bizonyítani igyekeztem, kezdetben csak tárolóhely volt. A helyiség megnevezésére szolgáló terminus nem valamely szláv nyelvből származik, a német közvetítés is kizárt, közvetlenül a latinból eredeztethető 215 . Ugyanakkor a térség városaiban már a XI-XII. században ott álltak az egy tengely mentén felsorakoztatott helyiségekből álló, többnyire lakószobából, füstös konyhából és kamrából álló lakóházak 216 . De nemcsak a városi építészetben mutatható ki ez az alaprajzi elrendezés, ez az alapformája az udvarházaknak is, természetesen ott, ahol nem egy lakóto217 rony bővítésével alakult ki a lakóépület . Azt, hogy a falusi lakóház bővülése a városi, nemesi építészettel van kapcsolatban, egy közvetett bizonyítékkal is alátámasztható, a szepességi, körmöcbányai német telepesek körében az etnikailag indokolt lakóistállós ház helyett lakókamrás házakat találhatunk 218 . A lakóház harmadik helyisége, a kamra többnyire a pitvarból közelíthető meg, ezt tanúsítják ZÓLYOMI József nógrádi 219 , BAKÓ Ferenc hevesi adatai 220 , ilyenek voltak a sárospataki XVII-XVIII. századi épületek, és azok, melyek Borsod-Abaúj-Zemplén megyében a XVIII. századból napjainkig, vagy a közel221 múltig fentmaradtak . 214. FROLEC, Václav 1983. 114. 215. TESZ II. 332. 216. Ld. KOVACEVKÍOVA, Sona 1989. 212., elsősorban Pozsonyról, de általánosságban is. 217. A kamrákra vonatkozó levéltári idézeteket ld. korábban 218. PRAZÁK, Vilém 1960. 302. 219. ZÓLYOMI Józsefi 974. 252-256. 220. BAKÓ Ferenc 1975. 193. 221. Pl. 1760.: Bodrogolaszi; 1787.: Finke; 1792.: Garadna; XVIII. sz. vége: Girincs; 1782., 1783., 1797.: Hejőpapi; 1776., 1786.: Igrici; 1799.: Nyékládháza; 1750.: Olaszliszka, stb. -OMF Falukutatás
