Balassa M. Iván: A parasztház története a Felföldön (Miskolc, 1994)
Előszó
A lakóházak történeti fejlődése Észak-Magyarországon címet viselte az 1981-ben û% és a következő évben megvédett kandidátusi értekezésem, amely most, több mint egy évtized után jutott el addig, hogy nyomtatásban megjelenik. Ennek - a személyeseken túl - több oka van. Az értekezés megírásakor úgy kellett egy nagytáj lakóházainak történeti alakulását nyomon követnem, hogy a szűkebb és tágabb környezetből akkor még nem álltak rendelkezésemre a hasonló kutatások eredményei. A „másság", az általam vizsgált terület többitől elkülönítése ezért csak úgy volt lehetséges, hogy munkámat egy terjedelmes fejezettel kezdtem, melyben a magyar lakóház fejlődését igyekeztem felvázolni a XIII. századig. Azonban már a kiadásra történő első átdolgozási kísérletnél is nyilvánvaló volt, hogy ezzel nem „terhelhetem meg" a tervezett kötetet, annál is inkább, mert magam is tisztában voltam e fejezet vázlatos voltával. Ennek a problémának a feloldására álltam neki a A parasztház évszázadai. A magyar lakóház középkori fejlődésének vázlata címet viselő könyvem megírásának, mely 1985-ben látott napvilágot. Ez immár megteremtette számomra a lehetőséget, hogy az ereded munka ismételt átdolgozása során valóban csak a Kárpát-medence észak-északkeleti térsége lakóházfejlődésével foglalkozzam. A parasztház évszázadai könyvem vitája - mely nyomtatásban is megjelent az Ethnographia című folyóirat 1988. évi 2. számában - valamint az hogy időközben napvilágot látott BARABÁS Jenő-GlLYÉN Nándor nagyléptékű összegezése A magyar népi építészet, továbbá nemegy nagytáji összefoglalás, és természetesen a márcsak mennyiségük miatt itt felsorolhatatían tanulmányok megkönnyítették dolgomat könyvem végső formába öntésekor. Hiszen, csak kiragadott példaként, immár más is véleményt nyilvánított azzal a határvonallal kapcsolatosan, mely a lakóház fejlődésében a Sajó-mentén tapasztaltam, vagy 1981-ben még csak sejtéseim voltak a X-XIII. századi úgynevezett rövid oldalról nyüó egyhelyiséges objektumokról, melyek az azóta megjelent régészed irodalomban egyre nagyobb mennyiségben bukkannak fel. És ugyanez jelentette a nehézséget is, hiszen több mint tíz év, szerencsére bőséges anyagát kellett munkámba beépíteni. Ez egyben az eredeti - a kandidátusi értekezés - változat és a mostani viszonyának kérdését is felveti. Úgy érzem, egyszerre sikerült az akkori eredményeket megtartani és egyben meghaladni, elsősorban azáltal, hogy akkor még csak feltételezett jelenségeket ma már bizonyítani sikerült, a figyelmem és a rendelkezésre álló források miatt is halványabb okfejtéseket egyértelműbbé tettem. Ugyanakkor az volt a szándékom, hogy nem tok egy teljesen új könyvet, tehát követem az ereded munka szerkezetét, felépítését. Egy ilyen hosszú történetű könyvnél természetesen szinte számbavehetetien, hogy kinek tartozok köszönettel munkám segítéséért és előre is elnézést kérek mindazoktól, akiket nem említek meg név szerint. Hiszen egy tanácskozáson, vagy az azt követő köteüen összejövetelen, baráti beszélgetésen kialakult eszmecsere minden résztvevője nem sorolható fel, annak ellenére, hogy esetieg - akár számomra is tudatlanul - lényegi felismerésekhez jutottam segítségükkel. Néprajzos, régész, építész kollegáim és barátaim sora volt így segítségemre és járult hozzá eredményeimhez - akár kritikai megjegyzésével is. Köszönöm mindnyájuknak.
