Balassa M. Iván: A parasztház története a Felföldön (Miskolc, 1994)
ALAPRAJZ
mázza 1765-ből. Ezek részletes elemzéséből vonta le következtetéseit, megállapítva, hogy a XVIII. század derekán az említett községekben összesen 29 új lakóházat emeltek, és: „A házakból egy háromsejtű, tizenegy kétsejtű, egy pedig egysejtű lehetett, tehát a kétsejtű ház lehetett általános" 144 . A végeredmény számszerűen kétségbevonhatatlan, van azonban egy olyan vonása ennek a forrásnak, mely némileg más megvilágításba helyezi a tényeket. A makiári igények kísérő szövegéből arról értesülünk, hogy a jobbágyok épületeiket akarják megújítani, mert vannak, akik „...pitvarok és kamorák nélkül szűkölködnek..." 145 . Tennék ezt a viszonyok valamelyest konszolidálódása, a török alóli felszabadító háborúkat, aThőköly-féle felkelést, a Rákóczi szabadságharcot követően többé-kevésbé elnéptelenedett vidék újra benépesülte után. Maklár lakossága ugyan soha sem puszult ki teljesen, csak erősen megfogyatkozott és amikor a XVIII. század közepén újra feltöltődik az egykori mezőváros, az újonnan jöttek az összlakosság 64%-át tették ki 146 . Demjént teljesen újra kellett telepíteni, ez 1701-től indult meg, a német telepesek 1729-ben jelennek meg először. A lakatlan Füzesabony spontán benépesülése is a XVIII. század elején kezdődik meg. Kerecsend 1731-ben kezd új életet, a több szakaszban érkező német telepesek mellett 1749-ben már magyar és szláv lakosság is kimutatható 147 . Az 1765-ben építkezők így minden bizonnyal az újonnan érkezettek közül kerültek ki, akik nyüvánvalóan nem rendelkeztek olyan lehetőségekkel, hogy azonnal a kor és a terület legfejlettebb lakóházainak, vagy akár az általános normáknak megfelelő épületeket emeljenek. És ez nemcsak a spontán betelepülők esetében lehetett így, hanem a német telepeseknél is, akiket itt sem vártak „kész házak", mint ahogyan ez a sztereotípia országosan sem érvényes 148 . Demjénben például egy uradalmi méhész épít háromhelyiséges házat, két új lakosnak csak istállóra futja - nyilvánvalóan abban húzza meg magát új háza felépültéig. Hasonlót tapasztalhatunk a Sárospatak melletti Hercegkúton is, ahol földkunyhókban laknak az új házak elkészültéig 149 , a kamarai telepítésű délvidéki Újszivácon is kunyhókat emelnek maguknak az újonnan jöttek, míg házaik elkészülnek 150 Visszatérve Demjénbe, egy másik frissen érkezett az uradalmi méhésszel megegyező nagyságú, de primitívebb kivitelű, egy további pedig csak egészen egyszerű, feltehetően egyhelyiséges házat emelt magának 151 . A tendencia mindenütt hasonló, olyannyira, hogy Kerecsenden a valószínű már második gererációs Majer J. féltelkes jobbágy az, aki négy helyiségből álló lakóházat épít 152 . A bővítéshez igényelt anyagok így azt tanúsítják, hogy a kezdeti időkben egy- vagy kéthelyiséges, nem is mindig lakás céljára szolgáló építményekben meghúzódó telepesek gazdasági helyzetük javultával, amennyiben ezt az eredeti épület műszaki állapota megengedte, lakóházaikat kibővítik, kamrát, kamrákat, színeket építenek hozzájuk. A forrás jellege nem teszi mindig egyértelművé, hogy az igényelt anyag új épület emelésére, vagy csak bővítésre szolgál, de mindkét lehetőség arra vall, hogy a kamra használata Heves megye déli részén ebben az időben általános volt, csak az új betelepülés körülményei nem engedték meg, hogy mindenki azonnal felépítse a maga teljesértékű lakóházát. BAKÓ Ferenc az előbbiekkel közel egykorú más levéltári adatai elsősorban nemesi épületekről szólnak, de ezek láthatóan alig különböznek a jobbágyházaktól. Többnyire a házak falanyagáról értesülünk belőlük, 144. A többi esetben házbővítésre igényelték a faanyagot - BAKÓ Ferenc 1969a. 274. 145. BAKÓ Ferenc 1969a. 258. 146. BAKÓ Ferenc 1969a. 259. 147. BAKÓ Ferenc 1969a. 259. 148. Ld. BALASSA M. Iván 1989c. 34. 149. BALASSA Iván 1973b. 301. 150. BALASSA M. Iván 1989c. 37. 151. BAKÓ Ferenc 1969a. 260-261. 152. BAKÓ Ferenc 1969a. 266. még csak ezzel, utóbb azzal is magyarázza, hogy Majer J.-nak 9 tagu családja és számottevő állatállománya volt - BAKÓ Ferenc 1984b. 115.
