Balassa M. Iván: A parasztház története a Felföldön (Miskolc, 1994)
ELŐZMÉNYEK
többségben voltak a más diszpozíciójú lakóobjektumok, bár a meneteles lejáratú épületeket bemutató beszámolóból nem derül ki, hogy ez a másféleség miben nyilvánul meg. Visegrád-Várkerten a házmaradványok egy része hosszúoldali bejáratú és a bejárattal átellenben vannak a kőből készült kemencék, közöttük olyanok is, ahol a tüzelőberendezés szája nem az ajtó, hanem az egyik rövidebbik oldal felé néz (14. sz.). A rövidebbik oldalukról nyíló bejáratú, a szájukkal erre néző kőkemencés házak (Pl. 15., 17., 22., 26., stb.) és az előbbiek időrendi viszonyáról nem szól az ásatási eredményeket közreadó r ,. , , J , 1 Visegrad-varkerti lakoepitmenyek KOVALOVSZKI Júlia. így csak bizonyos tényeket rögzíthetek. Mindenekelőtt: a kétféle objektumok bizonyos mértékig elkülönülnek egymástól, az oromzati bejáratúak közelebb vannak a templomhoz, illetve a körülötte lévő temetőhöz. Ez esetleg támpontul szolgálhat az időrend kérdéséhez, ugyanis KOVALOVSZKI Júlia fölhívja arra a figyelmet, hogy „A temető egyes sírjait a település korábbi rétegeibe ásták (26., 28., 29. ház). E jelenség és a leletek tanúsága alapján feltételezhető, hogy a település már a X. században fennállott" 63 . Az említett 26. sz. ház bejárata egyértelműen a rövidebbik oldalról nyílik, a másik két objektum az ásatási szelvény határa és a beásott sírok miatt nem értékelhető. Ezek szerint tehát a minket érdeklő objektumok akár X. századiak is lehettek. Meg kell még említeni, hogy ezek között lelhető föl mindkét bélelt falú ház (22., 17. sz.), melyek kissé nagyobbak is, mint a többiek 64 A feltárt területen négy olyan objektum van, melyekben valamilyen ipari-, kézműves tevékenységet űzhettek, közülük mindössze egy helyezkedik el a rövidoldali bejáratos objektumok között. S végül, az összes „szabadban lévő kemence" a hosszú oldalukon bejárattal bíró házak között került elő. Az eddigi adatok arról vallanak, hogy az oromzatról nyíló bejáratú, a bejárat mellett kőkemencés lakóházakkal már a X. századtól számolnunk kell. Magam korábban inkább a XII. századtól tartottam valószínűnek az ilyen építményeket 65 . Igaz ezt elsősorban óvatosságból tettem, mire még ma is szükség van, hiszen a rendelkezésünkre álló régészeti anyag nem mondható túlzottan bőségesnek. A rövid oldali bejáratos házak X. századra datálása nagy óvatosságra int etnikai hátterükkel kapcsolatosan is. Igaz ugyan, hogy a Kisalföld északi peremén olyan vidékeken fordulnak elő, mely a IX. században a Morva Fejedelemség hatalmi körébe tartozott, de nem a Stáré Mësto (Urbs Antiqa) környéki központi területen, hanem csak a későbbi nyitrai központban és az ettől délre, a fejedelemség peremvidékén tűnnek fel az ilyen elrendezésű építmények. 874 után - a szlovák és cseh kutatók szerint - a morva fennhatóság átlépte az addigi keleti határvonalat és egészen az Ondaváig terjeszkedtek, a Dunakanyar dunántúli része pedig 882 és 892 között Szvatopluk fennhatósága alá került . Mégis az említett vidékek későbbi népessége, valamint a magyar régészek által feltárt e körbe tartozó építmények legkorábbi datálása, a X. 63. KOVALOVSZKI Júlia 1986. 63. 64. KOVALOVSZKI Júlia 1986. 61. 65. BALASSA M. Iván 1989b. 69. 66. A Nagymorva birodalomra vonatkozó cseh és szlovák irodalomból az említett eseménytörténeti adatokat ld. CHROPOVSKY, Bohuslav 1970., CHROPOVSKY', Bohuslav 1978., DEKAN, Ján 1978. és CHROPOVSKY', Bohuslav 1966. német nyelvű összefoglalása alapján, valamint DEKAN, Ján 1980. munkájának oldalszámozás nélküli térképei. A magyar álláspontot ld. BÓNA István 1984., GYÖRFFY György 1984.
