Balassa M. Iván: A parasztház története a Felföldön (Miskolc, 1994)

TÜZELŐK

égetnek, hogy az asszonyok munkájuknál különösen fonásnál lássanak, ez egy kis tűzhely felett álló cső mely a padláson a kéménybe bele megy"

290

. Maga a szerkezet a magyar nyelvterületen eddig párhuzam nélküli, mert a kemence ez esetben is minden bizonnyal belülfűtős, erre utal a szájánál rakott tűz említése, és bizonyára a „kémény" a füstelvezető, mert a mintegy 80 cm valóságos kéménynek kevés. Az is nagyon valószínű, hogy a világítókandalló kör keresztmetszetű füstelvezetője nem egy valóságos kéménybe torkollott, hanem a padláson lévő füstterelőbe, a kiskemencébe. Ez viszont azt is jelenti, hogy ez a szerkezet nem az ajtó melletti falon volt, hanem a kemence elülső sarkán helyezkedett el. Eddigi tapasztalataink viszont arról vallottak, hogy a világítókandallók a magyar lakosság körében a falban, vagy a fal mellett helyezkedtek el. A világítókandallók eredetének kérdésében egyelőre inkább találgatásokra vagyunk utalva, a megbízható megoldás még várat magára. Korábban már idéztem olyan adatokat, ahol uradalmi épületekben fordultak ezek elő, mint Füzéren, Sátoraljaújhelyen, mindkettő a XIX. század elejéről. A XVIII. század végén Miskolcon nemesi házban bukkan föl, Mád a Hegyalja jelentős mezővárosa volt, igaz a világítókandalló egy zsellérházban állt. Az, hogy a felföldi kandallók csak világító alkalmatosságok, bár alkalmanként főzőhelyül is szolgáltak, megkérdőjelezi annak lehetőségét, hogy az erdélyi kandallókkal keressük kapcsolatait. A lakóhelyiségben való elhelyezkedésük, viszonyuk a zárt tüzelőkkel meglehetősen egyezik az Alföld keleti feléből, ugyancsak kandalló néven ismert szerkezetekkel, melyek eredete szintén nem teljesen világos

291

. A szobaajtó mellett elhelyezkedő világítókandalló Buják (Nógrád m.) ,kuzup", 290. REGULY Antal 1857. 27-28. 291. KÓSA László 1970. 87. kk., DÁM László 1975. 121. kk.