Balassa M. Iván: A parasztház története a Felföldön (Miskolc, 1994)
TÜZELŐK
„Kabolás"kemence, Pusztafalu (Abaújm.) immáron ne csak a lakóhelyiségből vezessék el, hanem az egész épületből. Amennyiben ez így igaz, akkor viszont a ferde füstelvezetőnek, a kaboláhak a XVII. században fel kellett tűnni a felföldi lakóházakban. Mindez nemcsak a megjelenés idejére enged meg következtetéseket, hanem eredetre is. Ebben az időszakban egy ilyen megoldás sem északról, sem keletről nem származhatott, délen egy más gyökerű, formájú, és részben más működésű tüzelőberendezés volt, nyugaton pedig - mint erre már utaltam, és a későbbiekben részletezem - az azonos belülfűtős kemence füstelvezetését másként és máskor oldották meg. Igaz, félreértéseket szokott okozni az a feltételezés, hogy a kabola és a kandalló lényegében azonos tüzelőberendezés. Ez már BÁTKY Zsigmondnál is felmerül 225 , és a mai napig makacsul tovább él. Csakhogy, a köznyelvi érelemben vett kandalló egy nyílt tüzelő fölé emelt melegítő köpeny, füstfogó, azaz önálló tüzelőberendezés, többnyire a lakóépület egyetlen ilyen alkalmatossága. A kabola ezzel szemben a Felföld keleti felében mindig a belülfűtős kemence füstelvezetője, mely - mintegy mellesleg - alkalmas arra is, hogy alatta a padkán nyílt tüzet rakjanak. Méretében is különbözik a kandallótól, míg ez mindig a teljes tüzelőpadka, tüzelőhely felett van, addig a kabola, vagy legalábbis belvilága nem sokkal haladja meg a kemence szájának szélességét. A kabolás kemencéknél - elmúlásuk egyik szakaszában - előfordul, hogy a lakóhelyiségben már csak a füstfogó marad meg, maga a kemence kiszorul a mellette lévő pitvarba, de szája még ekkor is ide, a kabola alá néz. Tehát a kabola mindig összeköttetésben van a kemencével, ellentétben a kandallóval, amely soha sem kapcsolódik a zárt tüzelőhöz, lévén önálló tüzelőberendezés. 225. BÁTKY Zsigmond 1930b. 120.
