Balassa M. Iván: A parasztház története a Felföldön (Miskolc, 1994)

TÜZELŐK

Gerenda vázas nádszabadkémény, Tiszatarján (Borsodm.) Vesszőfonásos gerenda vázas szabadkémény, Nyíri (A ba újm.) A szemle időpontjában, 1779-ben Egerben a belvárosi házak 10%-a kémény nélküli volt. A külvárosokban a jelentés szerint jobb volt a helyzet, de ez csak látszólagos, hiszen, mint erre BAKÓ Ferenc rámutat, itt az összeírok engedékenyebbek, és talán kevésbé figyelmesek voltak

176

. A meglepő különbségre első pillantásra az lehet a magyarázat, hogy Sárospatakon egyszerűen nem regisztrálták a kémény nélküli házakat. De ez nem valószínű, mert a forrás kifejezetten tűzrendészeti ellenőrzésről ad számot, ahol a kémények állapota mellett - mint láttuk - olyan dolgokra is figyelemmel voltak, mint a tűzoltáshoz szükséges eszközök. így nem valószínű, hogy a kémény nélküli, azaz fokozottan tűzveszélyes házakat ne tették volna kifogás tárgyává. Az adat hitelessége mellett szól az is, hogy ha a város protokollumaiban valamilyen formában felmerül a tüzelőberendezés, ott a kéményt is megemlítik. 1581-ben az „eg twzes hazat" említés még vonatkozhat kémény nélküli - nem is lakott - helyiségre

1 , de másutt, 1609-ben a régi helyett „vy kémen178 czet es vy kementis" építenek . Egy 1685-ből származó adat szerint az Ispotályhoz tartozó malomház mely csak „edgy darabon Padlasos" - „kéménnyé Sövénnyel font, tapaszos, rossz". Maga az Ispotály-ház - bár a népi építészet szempontjából nyilvánvalóan kevésbé értékelhető 176. BAKÓ Ferenc 1973-74. 251-252. 177. ROMÁN János 1965. 2. 178. ROMÁN János 1965. 15.