Balassa M. Iván: A parasztház története a Felföldön (Miskolc, 1994)
TÜZELŐK
előkerült önálló nyílt tüzelőhelyek többnyire az építmény közepén vannak, ennek természetes magyarázata, hogy itt legmagasabb az építmény belvilága. A zárt tüzelővel rendelkező épületeknél már a legkorábbi időktől tapasztalható, hogy a kemence szája környékén valamiféle nyílt tüzelésre szolgáló hely van. Ezek nemegyszer gondosan elkészíttek, tapasztottak 156 . A Felföldön sem ismeretlen ez a jelenség, csak kiragadott példaként: Tiszakarád-Inasán a kemence előtt 157 hamus, faszenes foltot, a szája mellett pedig 50-60 cm hosszan tapasztott, átégett felületet tártak fel ' . Miskolc-Sötétkapun egy szintén Árpád-korinak tartott háznál is a kemence mellett, a kemence és a fal között említenek padkát 158 . Ezek a kemence előtti, esetleg melletti letapasztott felületek, kis előterek minden bizonnyal már ebben a korban is főzőhelyek voltak, ide nemcsak a hamut húzhatták ki a zárt tüzelőberendezésből, hiszen gyakran a kemence fenekével azonos gondossággal és technikával készítették őket. Az itt rakott tűz, vagy a kemencéből kihúzott parázs már kevésbé volt veszélyes, hiszen elhelyezkedésük olyan, hogy már viszonylag messze vannak a tetőzettől. így nem látom értelmét, hogy miért lett volna arra szükség, hogy a kelet-európai főzőkemence mellé más forrásból átvegyük a szája előtti nyílt tűzhelyet. Ugyanígy kételkedem annak szükségességében, hogy a kemence szája előtti tűzhelyek eredetét a ház sarkában lévő nyílt tüzelőben keressük. A több funkciónak megfelelő kemence nemcsak melegítésre, sütésre szolgálhatott, hanem főzésre is, és az is természetesnek tűnik, hogy az étel edényben feldolgozása nemcsak a belsejében, hanem előtte is történt. Azt hiszem az egész kérdésfelvetés a mai padka formai vissza vetítésének köszönhető, egy olyan szemléletnek, mely a nyílt és a zárt tüzelő kapcsolatát nem funkcionálisan, hanem formai szempontból közelíti meg. Ez azért is sajátos, mert a „keleteurópai főzőkemence" is funkcionális megközelítés, hisz a megnevezés mögött meglehetősen változatos formájú zárt tüzelők vannak. Hosszú ideig a kemence padkára emelkedése elkerülte a kutatók figyelmét, ezért is jogos BARABÁS Jenő figyelmeztetése: „Amikor az Alföld nagy részén a tüzelőberendezés formájában és szerkezetében olyan alapvető változások jöttek létre, amelyek füstmentes meleg helyiséget, jobb minőségű és szebb melegítő berendezést eredményeztek, meglepő egy további újítás késlekedése. Nevezetesen az, hogy sem a szobai kemence, és így a konyhai nyílt tűzhely sem került emelvényre, padkára. A szemeskályha feneke és a fűtőhely ugyanúgy lényegében a padlószinten maradt, mint korábban" 159 . A Felföldön sajnos hiányoznak azok a régészeti feltárások, melyek alapján az Alföldre vonatkozóan BARABÁS Jenő ezt a jogos megállapítást tette. így nehezen dönthető el, a vizsgált területen hasonlóan kései a kemence felemelkedése a padló szintjéről, vagy itt a folyamat másként zajlott le. A megnevezések eltérő szemlélete némi fogódzót szolgáltathat. Mint erről korábban szó esett, az alföldi padka alapjául szolgáló pad elsődleges jelentése 'talaj', 'alapzat', 'földkiemeledés', ugyanakkor a felföldi megnevezéseknél eléggé határozottan érezhető a 'fából készült' alapjelentés. Lényegi eltérés az Alföld és a Felföld között, hogy az utóbbi területen nem szűnt meg a zárt- és a nyílt tüzelő közvetlen kapcsolata, mindkettő azonos térben maradt, nem úgy, mint az előbbi vidékeken, ahol a zárt tüzelő teste más helyiségben van, mint a szája előtti tüzelőhely. Ezért nem vethető el az a lehetőség, hogy a Felföld magyar lakossága körében a tüzelőberendezés alakulásának ez a mozzanata nem azonos időben és módon zajlott le, mint az Alföldön. Feltételezhető, hogy helyenként a kemence előbb egy fatalpra, fából készült emelvényre emelkedhetett. Igaz, erre nincs közvetlen bizonyítékunk, de a megnevezések ilyen értelmezési lehetősége mellett néhány 156. Pl. Szarvas-Rózsás 2. sz. ház, X. sz. - KOVALOVSZKI Júlia 1960. 4. kép. 2.; Dunaújváros 21., 4., 7., 9. sz. objektum BÓNA István 1973. 28., 16.. 18.. 19.; Répcevis - NOVÁKI Gyula 1956. 51-52.; Várpalota - BÓNA István 1963. 119. kk. stb. 157. WOLF Mária 1989. 49. 158. KOMÁROMY József 1955. 20. 159. BARABAS Jenő-GiLYÉN Nándor 1987. 90.
