Balassa M. Iván: A parasztház története a Felföldön (Miskolc, 1994)
TETŐK
Zsindellyel szegett zsúpfedés, Leszenye (Lesenice- Hont m.) A megnevezésre GÖNYEY Sándor Diósjenőn talált rá, de itt a szarufák végén lévő legalsó tetőlécet jelenti, melyet egykor faszeggel, a kivetőszeggd erősítettek fel . Az adat azért figyelemre méltó, mert a zsúpfedésnél nincs szükség arra, hogy ezt az utolsó tetőlécet különösebben megerősítsék, hiszen csak a kéve végét tartja, továbbiakat már nem erősítenek hozzá. így akár gyengébb is lehetne, mint a többi. A teregetett szalmafedésnél azonban az alsó tetőlécnek komoly szerepe van, hiszen részben ez tartja az egész tetőfedést. Ez azt a következtetést engedi meg, hogy Diósjenőn korábban ismerhették és alkalmazták a taposott szalmafedést. A kivető fa terminus azonossága Diósjenőn és Kerecsenden minden bizonnyal nem a véletlennek köszönhető. Meggondolandó, hogy ha a tető végét csak megemelni akarnák - mint ahogyan ezt BAKÓ Ferenc feltételezi - akkor azt megtehetnék egy olyan kisméretű fadarabbal, mint az erre a célra a Felföldön széltében alkalmazott pocok, macsak. De a kivetoY száma sem valószínűsíti ezt a magyarázatot, hiszen az igényelt horgas párok száma 10 és 30 között változik, a kivetőnek való viszont minden esetben négy . A terminus olyan értelmezése, hogy ez a teregetett szalmafedésnél az alsó tetőléc, mindezeket a ellentmondásokat feloldja, a mennyiséget is magyarázza, így feltételezem, hogy a XVIII. század végén Kerecsenden is ismert lehetett a lakóházak ilyetén fedése. A teregetett szalma fedés Mezőkövesden is megvolt a XIX. század végén. Gazdasági épületeknél egyértelműen meg is nevezik, mint például „a kigyulladt pelyvás nyomtatott szalmával volt fedve" 186 , „a ki184. GÖNYEY Sándor 1937. 298. 16. ábra 185. Ld. BAKÓ Ferenc 1969a. 293-294. 186. 1889. május 25. - Miskolci Állami Levéltár 193. Fasc. 414.
