Balassa M. Iván: A parasztház története a Felföldön (Miskolc, 1994)
TETŐK
a települések térképén szereplők is. A Nyitra megyeihez hasonló a helyzet például a máramarosi Iza falu látképénél is 162 , ahol szintén egyenes oromzatú nyeregteje van a házaknak, pedig ez a vidék a néprajzi módszerekkel elérhető időben mindig is jellegzetesen kontyolt tetős volt. Tehát alapvetően a jelenkori forrásokra vagyunk utalva, ha a tetőformákat illetően következtetésekre akarunk jutni. Ezért a továbbiakban a Felföldön a XIX. század "* közepén, harmadik negyedében épült lakóházak tetőformáját vetem össze a következő, lényegében Füslukas és csonkakonytos tető, Mezőcsát (Borsod'm.) 1910-ig tartó korszakkal és igyekszem nemcsak az egyes formák elterjedését megállapítani, hanem a terjedés, alakulás tendenciáit is kikövetkeztetni. Az 1850-1875 között épült házaknál - nyugatról keletre haladva - a Börzsönyben, a Börzsöny és a Cserhát között, valamint Nógrád megye déli részén a nyeregtető az uralkodó. Ugyanez tapasztalható a mai Nógrád megye északi felében, majd a Mátra északi oldalán, Hevesben a Tárnától keletre mintegy Tarnabod magasságától. Ehhez csatlakozva a Bükk hegység déli lejtőjére is benyúlik elterjedése. Északon a Sajó mentén a Bódva torkolatától dél fele és Gömörben regisztrálható az egyenes oromzatú nyeregtető. Innen keletre már csak szórványos az előfordulása, leggyakrabban a Hernád völgyének keleti peremén, a Hegyalján és a Bodrogköz mai országhatárhoz közeli részein fordul elő. A Felföld keleti tájain ebben a korban a kisfüstlyukas kontyolt nyeregtető az uralkodó. A Sajótól keletre, és torkolatától délre a Tisza mentén is ezzel a tetőformával építették ebben a korban a lakóházakat. Hogy ez a század első felében is így lehetett, példázza Telkibánya egy 1830 körüli ábrázolása 163 . A különböző méretű csonkakontyokkal bíró tetők keleten tűnnek föl, elsősorban a Tisza mentén, az alföldi területeken. A folyók, a Sajó, Hernád, Bodrog és mellékfolyói völgyében északra haladva egyre ritkul az ilyen tetőforma. A különböző keverékformák is megjelennek. Ilyennek tekinthető az a megoldás, mikor az oromháromszöget alulról egy keskeny, csak egy sor zsindelyből vagy cserépből készült vízvető zárja le. Ez Nógrád északi részein fordul elő, Heves megye nyugati és déli sávjában, tehát mindig ott, ahol az egyenes oromzatú- és a vízvetős nyeregtető érintkezik. Az utóbbi megye déli tájain néhány településen a vízvetőt erősen megnyújtják és egy oromzati tornácot alakítanak ki. Heves megye legkeletibb peremén és a Bükkalján egy másik, szintén keveréknek tűnő forma lelhető föl. Itt a nyeregtető oromcsúcsát lecsapják, de ez a legfeljebb két cserépsornyi, a zsúpnál ezzel egyező nagyságú levágás még alig tekinthető csonkakontynak. 162. Ld. SZABÓ István 1969. 130. 163. Ld. KATONA Imre 1978. 199. - egy tubáktartó edényen
