Balassa M. Iván: A parasztház története a Felföldön (Miskolc, 1994)
TETŐK
zés. Mindez arra vall, hogy már a XVIII. században bizonyos keveredés tapasztalható a megnevezések terén. Az 1765-ből származó, BAKÓ Ferenc által közreadott és feldolgozott dél-hevesi épületfa igények ebből a szempontból is rendkívül tanulságosak. A demjéni lista fejlécén szerepel a „koszorú ágas" és a „vízvető" rovat, de meglepő módon a koszorú nem. Ebből eléggé egyértelmű, hogy az ágas- melyeket egyébként a lakóházakra vonatkozó igényekből töröltek! - a vízvetői tarthatta, tehát ez egyértelműen a fal tetején elhelyezkedő gerenda. A füzesabonyi igénylésben a koszorú ágas, vízvető és a koszorúgerenda egyaránt fellelhető. BAKÓ Ferenc szerint öt 111 , szerintem kilenc esetben igénylik új épülethez a fát. Közülük hét nagyjából azonos hosszúságú lehetett, 16 horgasfa-pár volt a tetőszerkezetben. A többi rövidebb, hisz egyiknél tíz (a 43. igény), a másiknál tizenöt (5. igény) volt a szarufa-párok száma, bár az utóbbinál a szokásos négy helyett hat ajtófélfa szerepel. Az igényekből két rendszer következtethető ki: az egyik ahol a vízvető és a koszorú is szerepel (5., 46., 47., 49.), a másik ahol csak a vízvető(30., 31., 33., 39., 43.). Feltételezésem szerint azoknál az épületeknél, ahol mindkettő előfordul, ott alul a koszorú van (ld. koszorú ágas), ezeken nyugszanak az által gerendaY, és tartják a vízvetoX. A négy esetből kettőben a vízvetoY száma kettővel több mint a koszorúgerenda (4., 6.), ez esetleg azzal magyarázható, hogy ezeknél már a rövid homlokzaton ott lehetett a területre később annyira jellemző kis tető, a vízvető. A másik öt épületnél csak a vízvetoX említik, a korszorút nem. Ebből az következik, hogy itt a vízvető a fal tetején elhelyezkedő gerenda, azaz a sárgerenda neve. Kerecsenden csak ez a megnevezés fordul elő, és itt bukkan föl a tetőszerkezet kívetőnek való megnevezésű eleme, melyet BAKÓ Ferenc a szarufák végén alkalmazott toldásnak tart, és a tornác előzményét látja bennük 112 . A makiári igények sajátossága, hogy szerepel bennük a vízvető és a koszorú ágas, de a koszorúgerendának még rovata sincs. Ezeknél a házaknál rendszeresen hiányzik a vessző- és karó igény, így a vízvető ez esetben is nagy valószínűséggel a fal tetején futó gerenda 113 . Az ismertetettekből is kitetszik, már a XVIII. század végén keveredik a terminológia, hiszen egyaránt vízvetónek nevezik a fal tetején elhelyezkedő gerendát és a keresztgerendák végén nyugvó koszorú- és az sem kizárt, hogy a rövid homlokzaton lévő kis tetőt tartó gerendát is. Sőt - igaz, gazdasági rendeltetésű épületnél - a sövényfalban lévő oszlopok tartotta koszorúgerenda neveként is feltűnik. A keveredést szemléletesen példázza egy 1758-ból származó novaji adat, mely „koszorú, vagy vízvető gerendá"-t emlit 114 A jelenkori gyűjtésekben a fal tetején levő gerenda WZ^/Ö megnevezése meglehetősen pontosan körülhatárolható területen fordul elő: Gyönyöspata, Hort, Tarnabod, Dormánd, Verpelét és Gyöngyöspatával zárul a kör 115 . A Magyar Néprajzi Atlasz is 116 a XVIII. századi adatokkal egyező, vagy azzal közvetlenül szomszédos területről mutatja ki használatát. Saját gyűjtéseim alapján innen keletre, Mezőkövesden és Tardon is ismert a vízvető. Az eddig említett vidékektől nyugatra a sárgerenda megnevezés járja 117 , bár már a Nyelv Atlasz jelzi, hogy Ipolytölgyesen a koszorúgerenda is ismert. Ez utóbbi Balassagyarmaton 1756-ban is előfordul 118 , a 111. BAKÓ Ferenc 1969a. 265. 112. BAKÓ Ferenc 1969a. 272., ld. bővebben a tetőfedésnél 113. Az adatokat ld. BAKÓ Ferenc 1969a. 282-302. 114. BAKÓ Ferenc 1967. 188. 115. MNYA 197. 116. MNA 232. 117. MNYA 197. 118. ZÓLYOMI József 1974. 20.
