Balassa M. Iván: A parasztház története a Felföldön (Miskolc, 1994)
TETŐK
magából a horogfa nevéből is következik, utal rá BARABÁS Jenő, de arra is fölhívja a figyelmet, hogy Észak-Magyarországon is ismerték a megnevezést 76 . A Magyar Nyelv Atlasz tanulságait levonva BALASSA Iván is úgy véli, hogy „...a horog, horogfa elnevezés egy olyan formára lehet utalás, melynek kampós végét a szelemenbe akasztották" . A Magyar Nyelv Atlasz a horogfal és alakváltozatait a Bugyi - Jászladány - Sarud - Tiszacsege vonaltól északra nem mutatja ki 78 . Ez nagyjából egybeesik a Néprajzi Atlasz adataival, mindössze a Jászságban mutatkozik eltérés, ez a forrás Jászdózsán és Jászkíséren jelzi a megnevezés ismeretét 79 . Recens gyűjtésből 80 tudott, hogy a Tápió vidékén is használatos a horogfa terminus . A szarufa jelentésű horogfa korábban a mai elterjedéstől északabbra is előfordult, de csak nagyon szórványosan. Nógrád megyéből mindössze egyetlen ilyen adat ismert, ez 1778-ból a Salgótarján közeli Bagjasaljáról származik. Elgondolkoztató ennél, a korábban már idézett említésnél, hogy a tetőnek még a léceit is leírják, ugyanakkor a szelemenről nem esik szó. Sárospatakon is felbukkan a megnevezés, de a több évszázadot felölelő forrásanyagban mindössze egyszer, 1777-ben: „...hamar Ki ütötte magát a Tűz... az Horgas fák gerendájának végén" 81 . Heves megyében a történeti adatokban határozottan elkülönül a szarufa a horgastól, horgasfáól. A BAKÓ Ferenc által közölt 1743-as árjegyzék „Az Tarkányi, Zsérczy, Szarvaskői Bocsi, és Felnémeti Erdőkben" fellelhető dőlt fák áráról tartalmazza a „Szarufának való, vastagabb 1/2 schuchnyi..." és az „Ugyan szarufának való vékonyab 1/4 schuchnyi..." fákat, de külön szól 82 a „Horgasoknak párja Berek fábul való"-ról . A jegyzék az ágasfás-szelemenes tető elemeit egymást követően sorolja föl, és ebből kitetszik, hogy ehhez a szerkezethez gyengébb minőségű fát használtak föl. 83 Ez általános tendencia a népi építészetben, mint azt már SCHIER, Bruno is megállapította . Az 1765-ös kerecsendi, makiári, demjéni és füzesabonyi épületfaigények egyértelműen ágasfás-szelemenes tetőkről vallanak, és horgas-, horgasfa párokat tartalmaznak 84 . Ez a vidék közvetlen közelében van a terminus mai előfordulásának (Sarud) 85 . Ebbe a sorba látszik illeszkedni az a szerződés, melyet az egri püspökség 1772-ben kötött a szarvaskői zsellérekkel. E szerint az új házakat „kőbűl, vagy mór téglábul, de égetetlen tégla kéményre, ezt is pedig szarufa födélre, és nem szelemen ágasra, horgasra..." kell építeni 86 . 1774-ben ugyancsak a püspökség Tiszanánán is előírja, hogy az új házak falát „...mór téglábul égetett kéményre..." tetejét „...szarufa és vertt nád fedelekre..." kell építeni, és ezután már „...nem is engedtetik szelemen ágasokra, horgossokra..." • 87 készíteni a tetőt . A két, időben nagyon közeli előírás annak lehetőségét sem zárja ki, hogy egy általános, többször felhasznált megfogalmazással állunk szemben, és Szarvaskőn esetleg olyan tetőszerkezetet tilalmaznak, ami ott és akkor (már ?) nem is volt szokásos. Az adatok eléggé egyértelműen arról vallanak, hogy a horgas a Felföldön is az ágasfás-szelemenes, a szarufa pedig a szarufás tetőszerkezet részét jelenti. Az előbbi szórványos előfordulása egybevág a más úton levont következtetésekkel, azt tanúsítja, hogy a függesztett tető korábban esetleg szélesebb körben ismert és alkalmazott, de a XVIII. században már erőteljesen visszaszorulóban lévő szerkezet a Felföld magyar népi építkezésében. 76. BARABÁS Jenő 1967. 45. 77. BALASSA Iván 1971. 438. 78. MNYA 196. térkép 79. BARABÁS Jenő 1967. 17. 80. NÓVÁK László 1985. 439. 81. ROMÁN János 1965. 231. 82. BAKÓ Ferenc 1967. 165. 83. SCHIER, Bruno 1935. 29. 84. BAKÓ Ferenc 1969a. 282., 285., 293., 295. 85. MNYA 196. térkép 86. BAKÓ Ferenc 1967. 167. 87. BAKÓ Ferenc 1967. 198.
