Balassa M. Iván: A parasztház története a Felföldön (Miskolc, 1994)
FALAZATOK
húzódó sávban a lakóházak 50-67%-a épült kőfallal, ezt a foltot nyugatról egy 30-50%-os elterjedés határolja. Ugyanilyen arányú a kőfal azon a vidéken, melyet délről a Sajó és a Hernád határol, északon pedig a Kárpátok gerince 212 . A 10-30%-os elterjedtség az egész Felföldre jellemző. Ugyanakkor éppen ez a statisztika egyes falvakban a lakóházak 100%-át találta kőből épültnek (Bogács, Cserépfalu, Szomolya), Noszvajon 94,6%, Bükkzsércen 90,9%, Cserépváralján 93,3% a kőházak aránya 213 . Az adatok egyben azt is tanúsítják, hogy a XX. század elején, az egyéb falakkal ellentétben a kő még terjedőben van. Felsorolás jelleggel érintek még néhány falkészítés módot és falanyagot. Ezek előfordultak Északkelet-Magyarország népi építészetében, de különféle okok miatt nem indokolt, hogy részletesen foglakozzam velük. Két szélső véglet kerül itt össze, a nem épített falak - barlang és veremlakások - valamint a tégla. Munkám célja a Felföld lakóházfejlődésének nyomon követése, és ez az, ami miatt nem látom indokoltnak, hogy a barlang-és veremlakások falazatát részletesen tárgyaljam. Az előbbi vidékünkön meglehetősen körülhatárolt területen jelent meg. A Bükkalján mintegy 17 településen mutatható ki használatuk, a két világháború között számuk csaknem 1000 volt 214 A barlanglakások azonban a lakóházak fejlődésében nem játszottak szerepet, sőt ebből a szempontból zsákutcának tekinthetők. Legfeljebb egy kor alaprajzi elrendezésének jó-rossz lenyomatai, esetleg megőriztek bizonyos archaikumokat (például a tüzelőberendezésekben). De ezt is óvatosan kell értékelnünk, hiszen ezek az objektumok meglehetősen speciális körülmények között készülnek, ezért nem mindig vethetők össze az épített lakóházak esetleg azonos részleteivel. így elegendőnek érzem, hogy utaljak BAKÓ Ferenc munkáira, melyekben részletesen bemutatja a Felföld barlanglakásait, és igyekszik eredetük szálait is szétbogozni 215 . Hasonló megfontolásokból nem foglakozom a veremházakkal sem. A Felföldön az újkorban legfeljebb időszakos lakásul szolgáltak, vagy valamely sajátos körülménynek köszönhetően fordultak elő. így például a XVIII. században az előző kor háborúskodásai miatt elpusztult falvak újratelepülésekor 216 , vagy új falvak létesítésekor az emberek néhány évig ilyen építményekben húzták meg magukat 21 . A körülmények rendeződésével azonban a verem- és gödörházak helyett rövid idő alatt felépültek a felmenő falú lakóépületek. Az előbbiek legfeljebb csőszkunyhóként, dinnyések lakásául, cigányputrikként érték meg napjainkat. Tehát ezek az építmények sem illeszthetők be a népi építkezés fejlődésének fő irányvonalába. A harmadik itt tárgyalt építőanyag a tégla. Ez többnyire már akkor került be a falusi építőgyakorlatba, amikor a hagyományos népi építkezés elmúlóban volt. Hiába vannak adataink arra, hogy alkalomszerűen már a XIX. században is előfordult a tégla paraszti használata a Felföldön, mint például Gömör déli részén, igazán csak az I. világháború után vált itt is szélesebb körben alkalmazott építőanyaggá. Pedig 212. BAKÓ Ferenc 1985. 226. 213. NAGY József András 1982. 86. 214. BAKÓ Ferenc 1985. 245. 215. BAKÓ Ferenc 1970-71. 340-341., 356-364., BAKÓ Ferenc 1977., BAKÓ Ferenc 1985. 241. kk.. BAKÓ Ferenc 1989b. 696-697., stb. 216. Pl. az u.n. Tiszai járás Heves és Szolnok megyében - BAKÓ Ferenc 1972. 253-254., de Nógrádban is - ZÓLYOMI József 1974. 17. 217. Ld. pl. a Sárospatak melletti Hercegkút esetét - BALASSA Iván 1973b. 301.
