Balassa M. Iván: A parasztház története a Felföldön (Miskolc, 1994)

FALAZATOK

Felföldön még a XVII. században is egy olyan településen, mint a mezővárosi rangú Sárospatak, a teljesen kő falú házak mellett

202 kőből és fából építetteket is említenek

203

. Hasonló tapasztalatokat szerezhetünk a kuriális építészetben, így például a sárosi Berzevicén (Brezovice) egy olyan építkezésről rendelkeznek, ahol a „kű házacska" pitvarából egy fa falú szobába kell ajtót vágni

204

. Gyakran előfordul, hogy szintenként tér el az építőanyag, mint - kiragadott példaként - a Zemplén megyei Bácskán (Backov), ott 1673-ban „Az alsó contignatio kűből... Az felső contignatio pedig fából való..."

205

. A kő falazatok újkori története a Felföld falvaiban meglehetősen pontosan nyomon követhető. Nógrád megyében - bár a forrás jellegéből adódóan, lévén azok tűzkár-becslések, a kőházak kevésbé jelennek meg - megállapítható, hogy a XVIII. században még elsősorban a nemesi-kuriális és az uradalmi építészet sajátja a kőfal, az első paraszti kőépületről a század utolsó évtizedéből értesülhetünk

206

. Hevesben is csak a XVIII. század végén jelent meg a népi építkezésben a kőfal

207

. Elterjedése viszont meglehetősen gyors volt, így a szlovák lakosságú Kisnánán és Markazon 1805-ben már kő falúak a házak, „...amit az anyag elérhetőségével, esetleg a földesúr engedékenységével lehet magyaráznunk"

208

. Ez utóbbi vélekedéssel szemben idézzük föl a korábban már említett esetet, mikor 1813-ban Óhután (Bükkszentlászló) a földesúr, a Kamara, egyébként Újhutára, Kisgyőrre és Bükkaranyosra is érvényesen elrendelte, hogy ezentúl „tsak... részint kemény Matérialékbúi az az kőbűl (szabad) házat építeni..."

209

. És ennek itt meg is lett az eredménye, mert 1816-ban az óhutaiak egy panaszlevelükben már arról írnak, hogy „Gondolván örökös lakásunkat lenni, többet 60 háznál építettünk, s mivel Földes Uraságunknak párantsolatjábúl jó féle Házakat is nem fából építettük..."

210

. Egyébként minden bizonnyal ennek a földesúri rendeletnek köszönhető, hogy 211 Kisgyőrön a XIX. század közepén már kizárólag kőfallal épültek a lakóházak . Keletebbre a XIX. század első felében elsősorban Tokaj-Hegyalján, valamint a Hernád és a Zempléni hegyek között, a Hegyaljától északra eső területeken emeltek kő falú lakóházakat. Minden bizonnyal nem véletlen, hogy éppen ott, ahol legkorábban jelentek meg a kétlakószobás házak. Ez azonban ekkor még csak egy keskeny, a mezővárosokra korlátozódó sáv, a hegyek között meghúzódó falvak még nem éltek ezzel az építőanyaggal, bár kivétel is akad, mint például Árkán. A XIX. század első felében a Bükk hegységtől északra csak szórványosan fordulnak elő a kőből épült lakóházak, délen, a Bükk és a Mátra alföldi peremén azonban egyre szélesebb körben alkalmazzák ezt az építőanyagot. Nógrádban ebben a korban még szinte teljesen hiányoznak, csak a kővel vegyes vályogfalazat mutatható ki. A XIX. század közepétől, amellett, hogy az előbbi területeken egyre dominánsabbá válik, a Bükk hegységtől északra is elterjed, de hasonló megfigyeléseket tehetünk Gömörben, Tornában, a Zempléni-hegyvidék középső részein, az abaúji Hegyközben. Nógrádban is egyre többen élnek a kővel házaik építésekor. így alakul ki az a kép, amelyet a BAKÓ Ferenc által az 1910-es statisztika alapján szerkesztett térkép mutat: a Garamtól a Duna délre fordulásáig terjedő szélességű, északon a Garam felső szakaszáig 202. Pl. 1609: „egj keo zoba derek es edj konjha"; 1638: „kis keo hazat pitvarával kamorajaval" - ROMÁN János 1965. 16-17. 203. Pl. 1614.: ,,eg' kw szobát, azon Szoba előtt ualo eg' fa Pituart, azon Pituarbol nylo eg' fa kamorat..." - ROMÁN János 1965. 20. 204. H. TAKÁCS Marianna 1970. 173. 205. H. TAKÁCS Marianna 1970. 169. 206. ZÓLYOMI József 1974. 19. 207. BAKÓ Ferenc 1978. 63. 208. BAKÓ Ferenc 1984a. 112. 209. VIGA Gyula 1982. 233., Újhuta ma Bükkszentkereszt 210. VIGA Gyula 1982. 234. 211. CSERI Miklós 1983. 122.