Balassa M. Iván: A parasztház története a Felföldön (Miskolc, 1994)

FALAZATOK

Kőfal és kő ablakkeret. No vaj (Borsod m.) lerombolását rendelte el" . A hivatkozott 1471-es törvény pedig (egyébként az 1464-es törvény enyhítése) kilenc, pontosan megnevezett vár, erősség megsemmisítésére ad utasítást. Ismerve Mátyás hatalmi helyzetét, ezt valószínű végre is hajtották, nem úgy, mint a hasonló 1446. országgyűlési, az 1453-ban V. László, 1458-ban pedig a kormányzó, Szilágyi Mihály által hozott rendelkezéseket. Az tehát, hogy a jobbágy kő falú házat építsen, nem ütközött törvényi tilalomba, szélesebb körű használatnak inkább az volt az akadálya, amit BAKÓ Ferenc is megfogalmazott, a kő „...kitermelése, szállítása és beépítése szállító-eszközöket és több szakértelmet követelt meg, mint a földfalazat"

199

. Hozzátehető, hogy hasonló összevetésre van lehetőség a különböző fa alapanyagú falakkal is. Hiszen a kőfal, akár még egy parasztház léptékben is, a falazáshoz értő közreműködőt kíván. Ez a szaktudás mindig is magasabbra értékelődött, mint az építkezésen való egyszerű közreműködés. Például a Zsigmond-kori pozsonyi várépítkezéseken 1434-ben a kőművesek (akik inkább „fundátorok" voltak) mellett dolgozó napszámosok - a tényleges falazást ők végezhették - napibére 12 dénár volt, míg a durvább segédmunkára alkalmazottak 200 csak 8-9 dénárt kaptak . Egyébként maguk a kőművesek és a velük egy kategóriába számító kőtörők ebben az időben három évig tanulták mesterségüket

201

. A példa természetesen nem vonatkoztatható közvetlenül a jobbágyi, paraszti építkezésekre és építtetőkre, de jelzi a mesterségbeli tudás szükségességét és értékét. Minden bizonnyal ennek köszönhető, hogy a 198. ZOLNAY László 1978. 226. passim 199. BAKÓ Ferenc 1989b. 639. 200. Szűcs Jenő 1958. 325. 201. Szűcs Jenő 1958. 323.