Balassa M. Iván: A parasztház története a Felföldön (Miskolc, 1994)

FALAZATOK

Kőfal Kőfal, Kisgyőr (Borsod

m.) A jobbágyi, paraszti építkezés hosszú ideig nem, vagy csak elenyésző mértékben élt a legtartósabb építőanyaggal, a kővel. Ezt még olyan vidékeken is tapasztalhatjuk, ahol a földrajzi környezet bőséggel biztosította volna használatát. Gyakran előforduló magyarázat, hogy alkalmazását „...jogi, társadalmi tényezők is korlátozták: kőház építéséhez a nemeseknek is a királytól kellett engedélyt kérniök"

19í

. Ezek a vélekedések többnyire SZABÓ István nagyhatású munkájára vezethetők vissza, ahol a következő sorok olvashatók: „Sokszor külön megnevezett kőház (domus lapidea) jelzi a nemesi udvarházat, de ilyennek építésére is a királytól kértek engedélyt". Az idézett helyen lábjegyzetben egy olyan eseményre hivatkozik, mikor 1463-ban a Máramaros megyei Nagydolhán a „kastéllyal felérő" kőházat az 1471:20 tc. alapján leromboltattak

196

. Tanulságos a SZABÓ István említette másik eset is, mikor „...1482-ben Mátyás király, miután Károlyi Lánc László panaszkodott, hogy Szatmár megye nem engedi építkezése befejezését, meghagyta a megyének, hogy ne gördítsen akadályt: nem vár és nem erősség, hanem lakóhelyül szolgáló kőházról van szó"

197

. Az utóbbi eset világossá teszi, miről is van tulajdonképpen szó, arról, hogy „Mátyás király uralkodásának kezdetén - hatalmának megszilárdítása végett - számos újabban épült magánvár 195. Az idézet BAKÓ Ferenc 1989b. 692. munkájából származik, ugyanígy BAKÓ Ferenc 1985. 229., de hasonlóakat más szerzőktől is idézhetnénk 196. SZABÓ István 1969. 103. 197. SZABÓ István 1969. 104.