Balassa M. Iván: A parasztház története a Felföldön (Miskolc, 1994)
FALAZATOK
Vályog A föld alapanyagú falak közül a Kárpát-medence központi vidékeivel egyezően területünkön is a legnagyobb karriert a vályog futotta be. Egyre többen véljük úgy, hogy ez az építőanyag jellegzetesen 188 újkori, a középkorban még ismeretlen volt . Az első vályogra vonatkozó adataink a XVII. századból származnak, igazi elterjedése azonban a következő századra esik. Ez az a kor, mikor a különböző hatósági intézkedések igyekeznek a faépületeket visszaszorítani és ugyanakkor szorgalmazzák a fát kímélő falak emelését 189 , közöttük a vályogot is. Észak-Magyarország déli peremterületéről származik az egyik legkorábbi napjainkat megért vályogház, ezt 1776-ban építették a dél-borsodi Igriciben 190 Erről a vidékről még több, a XVIII. század végén épített vályogházat ismerek. A kezdeti időkben még nem egységes az új építőanyag megnevezése, Nógrádban és Hevesben mór téglaként említik 191 , Borsodban, Miskolcon már 1788-ban vályognak írták le . Figyelemre méltó azonban, hogy Mezőkövesden még a XIX. század második felében is sár- vagy fekete téglának nevezik, a vályogolnikifejezés pedig-gyűjtéseim alapján - a padlás csomókba összeállított sárral történő letapasztását jelentette, tehát egy olyan technikát, mely nagyon hasonlít a csömpölyegre' A Felföldön a XIX. század első felében - nyugatról keletre haladva - az Ipoly mentén, a Sajóba ömlő Szuha patak folyásánál, a Hernád mai országhatárhoz közeli szakaszánál mutathatók ki a vályogfalú lakóházak. Keletebbre a Hernád-mente és a déli síkvidékek elterjedésének szélső területei, igaz, szórványosan az említett vidékek között is előfordul, de mint már jeleztem, egészen a Bódváig - az ugyancsak terjedő kőfalak mellett - a XX. század elejére a vertfal vált uralkodóvá. Vályogvetés, Cigánd (Zemplén m.) 193 188. BALASSA M. Iván 1977. 354 355.. BARABÁS Jenő-GiLYÉN Nándor 1987. 62-63. 189. ZENTAI Tünde 1989. 8-10. foglalja össze az ezt szorgalmazó rendeletek, szabályozások történetét 190. Lebontottukés beszállítottuk 1976-ban a Szabadtéri Néprajzi Múzeumba-Szentendrére, részletesen ld. BALASSA M. Iván 1980. 122. kk. 191. ZÓLYOMI József 1974. 18., BAKÓ Ferenc 1969a. 264-265. 192. BODGÁL Ferenc 1957. 316-317. 193. BALASSA M. Iván 1980 131.
