Balassa M. Iván: A parasztház története a Felföldön (Miskolc, 1994)

FALAZATOK

Borona fal A történeti adatok alapján feltételezhető, a régészeti feltárások nyomán tényszerűen is megismert boronafal az újkorban is a Felföld magyar lakosságának egyik jellegzetes építéstechnikája. Ugyanakkor ez egy olyan építésmód, melyet az utóbbi három évszázadban igyekeztek visszaszorítani. Mielőtt azonban az utóbbi jelenséggel foglalkozom, szükséges szemügyre venni a boronafalak megnevezését is. A boronafal megnevezése A levéltári, nyelvészeti, néprajzi adatok egyértelműen azt mutatják, hogy a Kárpát-medence északkeleti térségében a magyar nyelvben nincs a boronafalra általános, az egész vidéken használt terminus. Uglyára Nógrádban a XVIII. században a megye északi részén, az Ipoly felső folyása mentén az uglyára megnevezés mutatható ki

41

. Több jel mutat arra, hogy ez szélesebb körben is ismert volt, REGULY Antal Kerekgedén (Hodejovec) azt jegyezte fel, hogy az építkezés zuglyára volt, „...a hol a fal gerendái egymásba vannak véggel bevágások által kötözve"

42

. PÁPAI Károly tudósítása már nem ilyen egyértelmű, mert a ház faláról szólva nem említi a megnevezést, de a tetőszerkezetnél megjegyzi, hogy Dédesen a falgerenda (koszorúgerenda) a ház uglyára támaszkodik, és a terminust azonnal össze is veti a szláv megfelelőkkel

43

. Figyelemre méltó, hogy a szlovák köznyelvben a borona zrub, az uglyára, zuglyára viszont az ugyancsak köznyelvi uhol 'szög', 'szöglet', 'sarok'-kal hozható összefüggésbe. 41. ZÓLYOMI József 1974. 16. 42. REGULY Antal 1857. 43. 43. PÁPAI Károly 1893. 13.