Petercsák Tivadar: A képes levelezőlap története (Miskolc, 1994)

II. A MÚLT ÉS JELEN KÉPESLAPOKON - Népélet, népművészet

képeslapon. így figyelemreméltóak a századfordulón fotografált mezőkövesdi szabadkéményes, ágasfás, szelemenes és üstökös tetőzetű lakóházak vagy a jellegzetes tüzelős ólak. A rakacai görög katolikus templomról a két világháború közötti években készített levelezőlap több értékes információt is hordoz. A templom előterében a domboldalon épült lakóházak zöme szalmával lépcsőzetesen fedett, és van közöttük archaikus típusú, a legszegényebb családokra jellemző szoba, pitvar beosztású ház is. Két asszony sulykolófával vásznat mos a kőgáttal elrekesztett patakban mosószéken. A patak partján korabeli öltözetben gyermekek és felnőttek csoportja látható (37. kép). Rendkívül értékes a máramarosi Borsa-völgy egy részletét ábrázoló képes levelezőlap az 1890-es évek végéről. A fotó egy domboldalt mutat bekerített területen álló takarmánytároló faépületekkel. A képen jól kivehetők a tipikus hegyvidéki takarmányszárító eszközök, a rúd köré rakott szénaboglyák és a jellegzetes, négy rúdon mozgatható tetőzetű szénatárolók, az aborák. A hagyományos alföldi paraszti gazdálkodás emlékeit láthatjuk az 1890-es évek végén kiadott egyik mozaik lapon: tanyaudvar gémes kúttal, szántás nyolc ökörrel, a gabona tisztítása szórólapáttal a nyomtatás után. A „Délibábok hazája" sorozat képeslapjai Haranghy György eredeti felvételei alapján készültek a századfordulón, és a hortobágyi pásztorélet hétköznapjait vagy a téli nádvágást, illetve a téü halászást mutatják be a Hortobágyon. Egerben még a két világháború közötti években is működött a szabadtéri, ún. melegvízi mosoda. A mai fürdő területén kifolyó kb. 30 °C-os vizet egy árokba vezették, és ennek két oldalán deszkapadokon mosták ki a külvárosok parasztasszonyai a szennyes ruhát. Ezt őrizte meg az egri Baross nyomda egyik képeslapja. Érdekesek azok a német képeslapok, amelyeken a Vogézekben alkalmazott erdei szánok látszanak. Az elöl felfelé hajló orrú szánokra az erdei munkások több mázsa ölfát is felraktak úgy, hogy a rakomány jóval magasabb volt az embernél. A szánkókat a magas hegyekből gömbölyű fahasábokból készített „úton" húzták le. Nem tudni, milyen céllal készültek az ilyen témájú képeslapok. Valószínű, hogy az idegenek számára érdekesnek vélt helyi sajátosságok, kuriózumok bemutatásának elsősorban idegenforgalmi és üzleti indítékai voltak. Képes levelezőlapokon látható többek között a faekével való szántás Tirolban és Egyiptomban; a széna összegyűjtése és szárítóállványra rakása Gairnisch-Partenkirchenben; a híres brüsszeli csipkekészítés; a rózsahegyi szlovák juhászok szállása és a juhtej feldolgozása; a francia Pireneusokban csoportosan kendert tiloló asszonyok; a két kő között tengerit őrlő bantu lányok; a primitív egyiptomi vízkiemelő szerkezetek. Rendkívül értékesek a Mediterránum gabonanyerési eljárásairól, a nyomtatásról készült felvételek. A század eleji képeslapokon a tehenek által vontatott bulgáriai cséplőszánt és az egyiptomi cséplőhengert, valamint a spanyolországi Olatban az állatokkal történő nyomtatást (1924) láthatjuk. A „Közép-Ázsia típusai és tájai" című századeleji orosz sorozat lapjai egytől-egyig néprajzi dokumentumok: pl. lóhere vásár Andizsán városban, kút a sivatagban, selyem gubó szárítása Kokandban, kanca fejese kumisz készítéshez Szamarában, kecskefejés a sztyeppén. Archaikus és primitív meghajtású eszterga látható azon a ceyloni képeslapon, amely az elefántcsont megmunkálását ábrázolja. Több magyar és balkáni városból ismertek a vásárokat és a piacokat megjelenítő képes levelezőlapok. így pl. az egyik 1900-as datálású szombathelyi lapon a főtér előterében a piacra érkezett lovas és tehenes szekerek állnak a kikötött állatokkal, háttérben az árusok sátrai.