Petercsák Tivadar: A képes levelezőlap története (Miskolc, 1994)

I. A KÉPES LEVELEZŐLAP SZÁZ ÉVE - Magyar képeslapkiadás a XX. században

Divald Lajos Eperjesen üzemeltetett egy „sokszorosító műintézetet". Divald Károly műhelye Budapesten a IX. kerületben az Üllői út 21. szám alatt üzemelt. 1900-ban három gyorssajtó gép és három kézi sajtó állt rendelkezésre. A nyomda budapesti és vidéki tájlapokat, művészeti és ún. alkalmi képes levelezőlapokat is készített. Az üzem 1910-ben Magyar Sokszorosító Műipar Rt. néven szerepel. Neves fővárosi vállalat volt a Kosmos, amelyet 1900-ban a legnagyobb hazai műintézetnek neveztek. 1902-től Beer E. és Társa néven működött, majd később a Globus nevet vette fel. A XIX. század közepén alapított Posner Grafikai Müintézet a nyomdák 1948-as államosításáig képes levelezőlapokat is nyomtatott. A századfordulón Klösz György és Fia fényképészeti, térképészeti és kőnyomdai müintézet és Lengyel Lipót műintézete is gyártott képeslapokat Budapesten. Vidéken csak néhány helyen állítottak elő képes levelezőlapokat a nyomdák és fényképészeti műtermek. Az eperjesi Divald nyomdán kívül ilyen volt pl. Sopronban a Török és Kremszer könyvnyomda, a debreceni Csokonai nyomda, a Bloch nyomda Aradon, Herger Ágoston Újvidéken. A magyar képeslapkiadás első évtizedéről az 1900. évi budapesti nemzetközi képes levelezőlap kiállítás nyújtott áttekintést. A magyar kiadók közül lapokkal szerepelt Károlyi György, Budapest; Könyves Kálmán Rt., Budapest; Divald Károly, Budapest; Klökner Péter, Székesfehérvár; Szoller Géza, Szepesváralja; Divald Lajos, Eperjes; Engländer és Társa, Tata; Strompf Ignác, Esztergom; Cottarino Sándor, Eperjes; Herger Ágoston, Újvidék. A képeslapgyártók közül Divald Károly, Divald Lajos, Hornyánszky Viktor, a Kosmos és a Magyar művészet állított ki levelezőlapokat. Magyarországon 1905 után is számtalan cég foglalkozott képeslapok kiadásával. A kisebb vidéki nyomdák, könyv- és dohánykereskedések rendszerint csak a településükre vagy a közvetlen közelében fekvő néhány helységre vonatkozó lapokat készíttettek és forgalmaztak. A két világháború közötti évtizedekben néhány budapesti cég az egész országban terjesztette a képeslapokat. Ilyenek voltak pl.: Monostory György, Karinger, Barasits János, Weinstock, Gárdonyi és Fenyvesi képes levelezőlap-kiadó vállalat, Vasúti levelezőlap árusítás. Ügynökeik révén felmérték a helybeli igényeket és saját üzemükben vagy nagyobb nyomdákban - pl. Atheneum, Fénnyomdai és Grafikai Müintézet, Seidner plakát és cimkegyár - elkészítették a képeslapokat. Weinstockot ,Jcépeslapkirály"-nak is nevezték. A kereskedőknek legalább ezer darabot kellett megrendelni az egyes lapokból. A felvételeket utazó fényképészei is elkészítették. A képeslapkiadók nagy számát jelzi, hogy pl. a szerencsi gyűjteményben őrzött 433 darab 1954 előtt gyártott debreceni képeslapot 45 kiadó jelentette meg. Olyan kisebb településen is, mint pl. Szerencsen a XX. század első felében 14 helyi kereskedő, trafikos, nyomdász adott ki helyi fényképek alapján Budapesten gyártott képes levelezőlapokat A szerencsi lapok zömét (194-ből 138-at) helybeli kiadók jelentették meg. Rajtuk kívül egy miskolci és egy nagymihályi fényképésznek voltak szerencsi képeslapjai. A budapesti vállalkozók közül Divald, Weinstock, Monostory, Karinger, Barasits, Gárdonyi és Fenyvesi, valamint a Vasúti levelezőlap-árusítás forgalmazott szerencsi városképi lapokat. A második világháború után a magánkiadók és nyomdák mellett a Magyar Központi Híradó Rt. fényképsokszorosító üzeme készített képeslapokat, sőt 1947-ben képeslap 11 A kiadó egyik reklám lapján magyar és német nyelven az alábbiak olvashatók: „Divald Károly Fia sokszorosító-mtfintézete Eperjes, Sárosmegye. Legelső magyar fénnyomda. Alapíttatott 1865-ben. Múintézetem legújabb gyorssajtóval berendezve. Villamos motor üzem. Képeslevelezőlapgyár. Képeslapok-, valamint más, e szakba vágó fénynyomatú mdmellékleteknek külföldről való beszerzése szükségtelen." Divald Károly eredetileg gyógyszerész volt. Apja Reims környékéről származott. Divald a portré fényképészek elszaporodása után a szabadban való fényképezésre specializálódott. Kreitisheim György: 1941. 18.