Petercsák Tivadar: A képes levelezőlap története (Miskolc, 1994)

VIII. A KÉPESLAPOK GYŰJTÉSE

árusították. 1970. szeptember 25-október 18 között rendezték meg a 100 éves a képes levelezőlap kiállítást a Műcsarnokban, s erre a Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata több grafikai megoldású alkalmi képeslapot is megjelentetett (108. kép). A komolyabb gyűjtők ma már egészen kis témákra specializálódnak, mert csak így tekinthetik át az óriásira duzzadt képeslap kínálatot. Van, aki csak régi lapot gyűjt, mások az újakat kedvelik. Egyesek az írott, mások a postatiszta lapokat gyűjtik. A témák rendkívül sokfélék: városkép, tájkép, épületek belülről és kívülről, térképes lapok, szobrok, festmények reprodukciói, népviseletek, állatképek, közlekedés, virágos lapok, sport, humor, reklám, gyermekeket, színészeket, katonákat ábrázoló lapok, üdvözlő lapok, a szabványtól eltérő méretűek, különleges anyagú lapok, különleges bélyegzések képeslapokon. A képes levelezőlap gyűjtés sajátos ágát képezi a carte maximum. Ez alatt olyan lapokat értünk, amelyeknél a levelezőlap illusztrációjának a témája megegyezik a felragasztott bélyegével. Az együttes megjelentetés a képeslap- és a bélyegkiadás jó összhangját feltételezi. 1974-ben 11 ezer carte maximum készült Magyarországon. A gyűjtők a képes levelezőlapokat albumokban vagy dobozokban tárolják. Ezek biztosítják a lapok védelmét, de azt is, hogy bármikor könnyen hozzáférhetők és áttekinthetők legyenek. Az albumos tárolás inkább a századfordulón volt elterjedt. Ma Magyarországon nem gyártanak képeslap albumokat, így a gyűjtők különféle papírdobozokban, fiókos szekrényekben helyezik el lapjaikat. A dobozos tárolás előnye a hordozhatóság és az olcsóság. A képeslapok jobban csoportosíthatók, s az egyes résztémák kartonokkal választhatók el egymástól. Kevésbé munkaigényes, mint az albumokban történő elhelyezés. Negatívuma, hogy az állandó rakosgatástól gyorsabban elhasználódnak a lapok. A világon ma több olyan komplex képeslap gyűjtemény létezik, amelyek jó áttekintést nyújtanak a képeslap történetéről, és szemléltetik tematikai, technikai sokféleségét. Az egyik legnagyobb gyűjteményt N. Sz. Tagrin hozta létre Leningrádban. A 700 ezer képeslapot számláló gyűjteményt nagy kultúrtörténeti értéke miatt már 1945-ben államilag védetté nyilvánították. Tagrin 1922-ben, 14 éves korában 20 képeslappal kezdte el a gyűjtést. Később sokat utazott, és a felkeresett városokból, tájakról rendszeresen küldött magának képeslapot. Az „Amit láttam" elnevezésű gyűjteményrésze 90 ezer lapból áll. A Lenin életét feldolgozó egységben 40 ezer képeslap található. Kollekcióját már számtalan film készítésénél felhasználták, N. Sz. Tagrin állandó konzultánsa a moszkvai és leningrádi stúdióknak. A második világháború idején a németek elleni harci felderítés céljait is szolgálták képeslapjai. Gyűjteményét egyforma albumokban őrzi, egy-egy albumba 100-150 képeslap fér el. Talán a gyűjtőknek segítséget vagy ötletet ad kollekciójuk csoportosításához, ha a továbbiakban ismertetünk néhány rendezési módot. Tagrin a képeslapokat a könyvtárakban általános tizedes osztályozási rendszert adaptálva 10 egységbe osztja: 0 általános osztály (üdvözlő, vallásos, humoros lapok; 1 - filozófia; 2 - földrajz; 3 társadalomtudományok; 4 - személyiségek; 5 - egzakt tudományok; 6 - segédtudományok; 7 - művészet; 8 - duplumok; 9 - archívum. Vannak olyan lapok, amelyeket többféle témához is el lehetne helyezni. Ezt úgy oldja meg, hogy az egyik csoporthoz teszi, de a lapról kartont készít, és azt a többi témánál is szerepelteti. Minden képeslapról készít egy alapkartont a legfontosabb adatokkal, és a gyűjteményben való tájékozódást szolgálja a kisegítő kartonrendszer. A képeslapokat természetesen más rendszer szerint is csoportosíthatják a gyűjtők. E. B. Fajnstejn például két nagy egységre osztja: /. reprodukciók (képzőművészeti re-