Petercsák Tivadar: A képes levelezőlap története (Miskolc, 1994)

VIII. A KÉPESLAPOK GYŰJTÉSE

A gyűjtők az egyesületi napokon találkoztak egymással, ekkor cserélték a lapokat is. Némely gyűjtőegyesületnek még indulója is volt, pl. Nordhausenben ezt énekelték 1900-ban: „Ami szép a világon létrejött Isten teremtő akaratából, és amit az emberi elme kitalált és pompásat alkotott, mindazt, minden időben 21 láthatjuk a képeslapokon." Magyarországon 1899. december 8-án jött létre a Hungária, a képes levelezőlap gyűjtők első hazai egyesülete, amelynek elnöke a székesfehérvári Klökner József lett. Az alapszabály szerint az egyesület célja „a képes levelezőlap gyűjtési sport fejlesztése és előmozdítása hazánkban, továbbá a hazai szakirodalom és a hani képes levelezőlap gyártási ipar támogatása". 1900-ban az egyesülethez már 2040 gyűjtő tartozott. Az első német képeslapgyűjtő szaklap 1895. március l-jén indult meg Monatsschrift für Ansichtskartensammler címen. Berlinben 1896-tól öt éven át rendszeresen megjelent az Illustrirte Zeitung für Ansichskarten. Franciaországból 33 képeslapgyűjtő folyóiratot sorol fel Ado Kyrou. Oroszországban a Szent Jevgenyij Vöröskereszt Társaság mint képeslapkiadó vállalat 1904-1906 között jelentette meg az Otkritoje piszmo-t. A századforduló éveiben Magyarországon is több lap segítette a képeslapgyűjtőket. A Képes Levelező Lap 1899-től jelent meg havonta Székesfehérváron. Szerkesztője Klökner József volt (105. kép). A Látóképes Levelező-Lapokat 1899-től Engländer József adta ki havonta Tatán a gyűjtők és elárusítók számára. 1901-ben szűnt meg, illetve beolvadt az akkor alakult Magyar Képes Levelező-Lapba, melynek a szerkesztője ifj. Horváth Géza volt. A. Levelezőlap-Gyűjtő első száma 1899. május l-jén jelent meg Székesfehérváron Balogh Mihály szerkesztésében. Elsősorban a kereskedők tájékoztatását szolgálta az újvidéki Herger Tihamér lapja, a Levelezőlap (1901). A korabeli magyar képeslapkiadásról és a gyűjtésről a legtöbb adatot „A Képes Levelező-Lap" újságból tudhatunk meg. Ez volt a Hungária egyesület hivatalos lapja is, amelyet a tagok tagsági díjuk fejében ingyen kaptak. Első száma ötezer példányban jelent meg. Állandó rovatai voltak, amelyek a gyűjtőket tájékoztatták. Az 1899. évi 2. szám vezércikkét például a képeslapgyűjtő sportról írták, de érdemes felsorolni a további főbb címeket is: Magyarországi alkalmi levelezőlapok; Mit eredményezhet a képes levelezőlap gyűjtés; Lapszemle; Csererovat; A szerkesztő postája; Hirdetések. így írnak az újság céljáról: „Lapunk fő céljául tűzte ki a gyűjtést elősegíteni, s komoly munkával magas színvonalra emelni, ahol az már nemcsak időtöltő sport, de ismereteinket gyarapító hasznos foglalkozás legyen."

23 A képeslapgyűjtés hasznáról nagyon szemléletes ír a „Látóképes Levelező-Lapok": „...a képes-levelezőlap kulturális tényező. Házból-házba száll a képes levelezőlap - amely ma már, az átlagot tekintve jó kivitelű - neveli a művészi érzéket a nagyközönségben, tanítja az ifjúságot, gyarapítja mindenkinek a földrajzi ismereteit... Hány és hány ember van, aki nem ismeri Leonardo da Vinci, Tizian, Rubens és Munkácsy híres festői alkotásait, melyek messze idegenben múzeumok kincsét képezik? A képes levelezőlap köz21 Uo. 63. 22 A Képes Levelező-Lap, 1900. 1. sz. 2. 23 A Képes Levelező-Lap, 1899. 3. sz. 1.