Petercsák Tivadar: A képes levelezőlap története (Miskolc, 1994)

VI. ÜDVÖZLŐLAPOK

VI. ÜDVÖZLŐLAPOK Ma már el sem tudnánk képzelni életünket az ünnepekhez és családi eseményekhez kapcsolódó képes üdvözlőlapok nélkül. Ha ma divat vagy társadalmi elvárás kirándulásról, nyaralásról képeslapot küldeni néhány üdvözlő szó kíséretében az ismerősöknek, ugyanúgy több, mint egy évszázada szokás a karácsonyi, újévi és húsvéti kártyák évenkénti küldözgetése a sokszor őszinte, máskor sztereotip vagy banális sorok kíséretében. Az ünnepi üdvözlőlapokra már a századfordulón az illusztráció alá nyomtatták a „Boldog karácsonyt", „Kellemes húsvéti ünnepeket" vagy a „Boldog húsvéti ünnepeket" feliratot, és mellé már csak a nevet és a dátumot kellett írni. Ez a szokás összefüggésben van azzal, hogy a levelezőlapok hátoldalának megosztásáig a képes oldalon kevés hely maradt a közlemény számára. Ennek ellenére az állandó, nyomtatott üdvözlő formula mellé rendszeresen hozzáírtak valami személyesebb és a családi kapcsolatokra utaló köszöntést, esetleg rövidebb közlendőt is. Az ünnepre és az alkalomra azonban leginkább az illusztrációk utalnak, amelyek az ünnep jelképeit tartalmazzák. Ha egymás mellé tesszük a régi, a közelmúltbeli és a mai ünnepi képeslapokat, azt tapasztaljuk, hogy a technikai változáson túl nagyrészt hasonló a jellegük és szinte állandóak a témáik, motívumaik. A karácsonyi, újévi, húsvéti üdvözlőkártyák motívumai az ünnepekhez fűződő szokások és vallási tartalom kifejezői. Az újév, az évkezdet napján sok népnél ismertek bizonyos szimbolikus cselekvések, amelyek az új esztendő bőségét és szerencséjét vannak hivatva biztosítani. A magyar falvakban még ma is szokás, hogy a gyerekek házról-házra járnak, és versekkel, rigmusokkal kívánnak bőséget a háziaknak. Több helyen él még az a hiedelem, hogy amilyen az év első napja, olyan lesz a többi is. Talán ehhez a momentumhoz kapcsolhatók a képes levelezőlapok is, amelyek elküldésével kívánunk szerencsét és boldogságot hozzátartozóinknak, barátainknak az új évre. Ezért az újévi lapok motívumai kezdettől fogva a szerencsét és bőséget szimbolizálják. A négylevelű lóhere ritkaságánál fogva a szerencsét fejezi ki (79., XXXI. kép). Gyakori motívum a pénzes zsák vagy a pénzérmék, melyek az egész évi bőséget jelképezik. Az újévi malac ldtúrja a szerencsét (80. kép). A magyar parasztságnál általánosan elterjedt szokás volt, hogy újévkor nem vágtak szárnyast, mert az elkaparja a gazdagságot. Sertéshúst fogyasztottak, mert a sertés előretúrja a gazdagságot, bőséget, szerencsét hoz. Ma a szerencse legáltalánosabb jelképe a kéményseprő. Ezek mellett az újévi lapok gyakori motívuma még a gomba, a szerencsepatkó, az éjfélt mutató óra, az újabbaknál a pezsgős üveg poharakkal és a szerencsejátékoknál használatos dobókockák. A régebbi lapokon több motívum jelenik meg egyszerre. A kéményseprők a háztetőn állva zsákból öntik és seprik az utcára a pénzt, négylevelű lóherét, malacot, gombát, vagy egy fiú rengeteg négylevelű lóherét visz a hátán, a karjában pedig pénzeszsákokat és kosarat cipel pezsgős üvegekkel. Olyan lapok is készültek, amelyeken egy kisgyermek hegedül, mellette malacok táncolnak és négylevelű lóherék, bolondgombák teremnek a