Bencsik János: Paraszti és mezővárosi kultúra a XVIII-XX. században (Miskolc, 1993)

NEMZETISÉGEK BÉKÉS-CSANÁDBAN

ismerik anyanyelvükön. Ha nem tudják megnevezni szerbül, akkor megmondják a magyar terminológiát. Sőt bizonyos ismeretanyagot a magyar közösségtől kölcsönözve, értelemszerűen átvették a magyar terminológiát is (pl. bodak, lángos, csoroszlya). Amikor tehát egy battonyai szerb család kenyérsütését leírom, akkor szemben találom magamat egy többnyelvű közösség ismereteiből következő nehézségekkel. Nehezítette a terminológia pontos felgyűjtését az is, hogy egyetlen család (pontosabban a Neducsin nagyszülőktől tanult) átörökített, s napjainkban már elszürkült ismereteire hagyatkozhattam. Célom is az volt, hogy egy család ismereteit dolgozzam fel. Eközben természetesen a néprajzi ismeretanyagot tartottam fontosnak, amiért is eltekintettem a szó szerinti lejegyzéstől. Egyébként adatközlőm jól beszéli a magyar nyelvet, magyarul olvas, rádiót hallgat. A battonyai szerb népi terminológia lejegyzésekor magyar átírást alkalmaztam. 1. A kenyér és a népi társadalom Még a szegényebbek is szégyellték volna, ha pékkenyeret kellett volna enni. „Ni, milyen szegény, péktől hordja a kenyeret." „Én életemben, míg asszony voltam, soha pékkenyeret nem vettem. Csak most mióta nincs kenyér (nem sütnek)." 1.1. Itt is voltak sütögető asszonyok (pékárka), abból éltek, hogy a piacon árusították az általuk készített házi kenyeret. 1.2. Nem illett kenyeret kölcsönkérni. „Ha nem volt, nem ettünk. Esetleg a szülőktől." Ők is csak tőlünk kértek. 1.2.1. Nem is szerettünk kölcsönadni senkinek sem, mert utána nem tud olyan jó kenyeret sütni az asszony. 1.3. „Ha elromlott a kenyér, de nekem soha, soha nem romlott el, akkor párt kölcsönöztek a szomszédtól." Párt csak nem rendes asszony kölcsönzött. 1.3.1. Az újasszony (nova mlada), ha szüksége volt rá, az anyjától kapott párt. 1.4. Mikor megszegtük a kenyeret, vágtam egy kis darabot és eltettem. Nehogy véleüenül elfeledkezzünk, elfogyjon teljesen a kenyér. „Ezt azért cselekedtük, mert amikor Jézus Krisztus a földön járt és bement az egyik háznál és kenyeret kért, nem tudtak neki adni, mert elfogyott. Ekkor azt mondotta, hogy soha a ház kenyér nélkül, egy pici falat kenyér nélkül ne maradjon. Mindig tudjanak adni egy falat kenyeret, ha valaki kérni jön." 1.4.1. Azon voltunk, hogy akkor süssünk kenyeret, amikor még egy negyedrésznyi kenyerünk volt. 1.5. Nagyanyámtól tanultam a kenyérsütést. 11 éves koromtól mostam, főztem, kenyeret sütöttem, mert a nagyanyám beteges volt, gyenge volt. Hatan voltunk annál a háznál: a nagyszüleink, két unokatestvérem, és mi az öcsémmel. Szüleink tanyán éltek. Maguknak sütöttek, főztek. Csak a piacra és a templomba jártak haza. 1.5.1. Addig nem mehetsz férjhez, amíg nem tudsz kenyeret sütni. A nagyanyám maga mellé vett. Addig kell dagasztani, kislányom, amíg a gerendád (homlokod) nem izzad. 1.5.2. A gyereklány első kenyérsütése ünnep volt. Dicsekedett vele a szülő. No gyere, majka (nagymama), nézd milyen kenyeret sütött a lányom! 1.5.3. „Nem is volt asszony, aki nem tudott kenyeret sütni." 1.6. Minden háznál másféle kenyér sült. Az emberek se egyformák. 1.6.1. Az új menyecske hat hétre, vagy egy hónapra sütött kenyeret a férje családjában. Az anyósa sütésmódját, eljárását kellett megtanulni, átvenni. Mikor odakerült, nem