Bencsik János: Paraszti és mezővárosi kultúra a XVIII-XX. században (Miskolc, 1993)

NEMZETISÉGEK BÉKÉS-CSANÁDBAN

18.10. A férfiak közül néhányan bohócnak (stornigl) öltöztek, pálcát hoztak magukkai, s a rossz gyermekeket megverték (B). 18.11. A hálaadó istentisztelet után jártak a három bölcsek is, 4-5 csapat volt belőlük a városban. Ing, gatya, sapka volt az öltözékük. Bementek a templomba is (G). 18.12. Eleken a hálaadó mise után a gyerekek a templom előtti téren csillagszórókat gyújtottak, s dobálták föl.

73 18.13. Ezen az estén lencsét fogyasztottak az asszonyok, hogy szépek legyenek (G). 18.13.1. Mezőberényben kappant főztek. 18.13.2. Almás, diós, túrós rétest sütöttek (B). 19. Az újév napja (január 1.): 19.1. Az újévi köszöntés (wintsche) sokszor már az éjféli harangszó után megkezdődött. 19.1.1. Minthogy erre az alkalomra is vonatkozott az a hiedelem, hogy jót (szerencsét) jelent, ha az első látogató férfi a családnál, már közvetlenül éjfél után bekopogtattak az ablakokon, s elmondották jókívánságaikat.

74 19.1.2. A módosabb parasztokhoz béressé, cselédje kopogtatott be először, sietett, hogy első legyen jókívánságaival (E). 19.2. Ha férfi jött először a házhoz, azt mondották, hogy csődör csikója lesz a lovuknak, ha asszony, akkor meg kanca (G). 19.2.1. Még harag is volt abból, ha asszony ment először valamely családhoz újév reggelén (B). 19.3. Már Szilveszter estéjén készült a rétes, hogy hajnalban a férfiköszöntőket friss, meleg rétessel kínálhassák meg (B). 19.3.1. Az újévi ünnepi étkezés elmaradhatatlan része volt a sertéshús, mert a sertésről azt tartották, hogy „befelé túr". 19.3.1.1. Előre túrja a gazdaságot (A). 19.3.2. „Az anyám a sertés állát megsütötte, s úgy helyezte az ünnepi asztalra, hogy az ajtó felé nézzen!" (E) 19.3.3. Tyúkot, baromfit nem vágtak, mert az hátrakaparja a szerencsét (A, G). 19.4. Az édeskáposzta elmaradhatatlan étele volt az újévi ünnepi terítéknek.

75 19.4.1. Banner említi, hogy a „hagyománynak az a variánsa a régibb, amely kötelezőnek tartja a csirkét is". 19.4.2. Az édeskáposztától édes lesz az életük (G). 19.4.3. De azért is fogyasztják, hogy sok aprópénzük legyen; mások szerint papír (leveles) pénzük legyen sok (G). 19.5. „Az anyám mindig kukoricát főzött újévre, hogy sok aprópénze legyen az új esztendőben. Előző napokban morzsolta, dörzsölgette és szelelte, hogy kimenjen belőle a léha." (G) 73 Mester i. m. 30. 74 Banner József 1973/b 412. 75 Vö. 74. jegyzet.