Bencsik János: Paraszti és mezővárosi kultúra a XVIII-XX. században (Miskolc, 1993)
TISZA-MENTE ÉS A HAJDÚSÁG
Adatközlőim jól emlékeznek az irhás kisbundáta, az 1900-as évekig viselték Hajdúböszörményben. A bőre barnássárga (cserzett) volt, a cakkosan szabott, szőrtelenített bőrrel, az irhával az összeállításoknál a varrásokat takarták el. 13 Az irha lehetett piros, rózsaszín, sárga és fekete. Mikor kopottas volt a színük, akkor mind feketére festették, s rend szeresen fínyezt ík. A rátétes díszítés hímzéssel is keveredhetett, Böszörményben azonban nem szerették a színes pamuthímzést, mert hamar kihullott és csúnya lett. Polgáron azonban az irha nélküli, színes hímzésű kisbundákat kedvelték. Innen terjedhetett el Tiszacsege irányába is az ilyen viselet. E falvakban 1920 körül látták az utolsó darabokat. Hajdúböszörményben tehát az irhás kisbundákon kevéssé alkalmazták a színes hímzést. A XX. század elejétől azonban elterjedt a barnára cserzett, feketével varrott kisbunda. Divatossá válá- Hajdúsági kisbunda sával megszaporodott a szűcsök munka- (A Déri Múzeum gyűjteményéből) ja és ezzel munkásigényük is. Segédeik a bőrök kikészítését, s a mesterek irányítása mellett a bundák szabását végezték. A bőr festése után a hímzést a mester vagy a felesége készítette elő. A virágokat többnyire kézzel rajzolták, az igényesebb műhelyekben azonban előnyomó dúcokat alkalmaztak. A hímzéshez aztán lányokat és asszonyokat fogadtak, akik „tudták az olyan matyó hímzést". A munkát szervezhették a mester műhelyében (a lányok szívesebben dolgoztak csoportosan), de haza is vihették a kiszabott és előrajzolt bőrdarabokat. Ezzel az asszonyok hímzés közben a háztartási munkájukat is elvégezhették. A kisbundát általában a fekete színű magyar (racka) juh bőréből készítették. Ez volt a divatos, ez volt a rangos, ebből az is következett, hogy a legdrágább is. Ha a megrendelő adta az anyagot, akkor egy kisbundához 3 darab éves és 4-5 darab két-három hetes bárány bőrét kérte a szűcs. Ez azonban ritkán történt meg, mert igen fontos volt a bőr minősége, amelyet számos tényező befolyásolt. A legalkalmasabb bőr az Imre-nap (november 5.) tájékán levágott bárányról jött le. Még nem nyírták, a szőre fürtösen állott. Új év után a bárányok szőre felszakadt, csapzott lett és hullott, megkezdődölt a bunda váltása. Az évesek bőréből a kisbunda teste, a bárányokéból a gallérja és a prém készült. Számított a bőrkikészítés módja, sőt c munka naptári ideje is. Az a kisbunda, amelyik sós volt (munka közben elsózták), megérezte az esőt, s hamarosan tönkrement. A nyáron kikészített bőrt tartották a legjobbnak, akkor kellően kiszáradt. A női kisbundát a századfordulóra Böszörményben azok viselték, akik a paraszti osztály kis- és középbirtokos rétegéhez tartoztak. Adatközlőim egyértelműen állították, hogy kisbundát csak parasztasszonyokon láthattak. Török Sándorné 15 kat. h.-as paraszt13 Dorogi Márton 1956. 311.
