Bencsik János: Paraszti és mezővárosi kultúra a XVIII-XX. században (Miskolc, 1993)

TOKAJ-HEGYALJA

bíróból a tokaji szőlőhegyen mindössze hatot jegyeztek be, alpásztorbíróból pedig egy sem volt, ezért arra következtethetünk, hogy ez a dokumentum valaminő egységesítést célzó hegyaljai, netán Zemplén vármegyei utasítás, előírás lehetett. Ekkor 47 szőlőpásztor, 23 inas, továbbá 6 főpásztorbíró szerepel az 53 töltvény termésének védelmét biztosító szervezetben. Akár volt, akár nem volt hegyközségi instrukció a fentebb jelzett összeírás, annyi bizonyos, hogy Tokajban már évtizede találkozhatunk a hegybíróval (éspedig 1804-ben Pekker Mihály volt a hegybíró). g) A hegyaljai szokásokkal (is) foglalkozó, már idézett kötetünkben, „A tokaji"-ban egy külön fejezetrészt szentel a szerző a betyároknak. Előbb tőle idézünk: „Bizony betyárlegények is sűrűn megfordultak a Hegyalján. De nem kell megijedni, nem olyan igazi betyárokról van itt szó! így hívták Hegyalján azokat a szomszédos községekből, sőt Szabolcs-Szatmárból jövő izmos szőlőmunkásokat, kik „szegődménybe" vagy „szakmányba" szegődtek el a gazdához rövidebb-hosszabb időre, sokszor egész esztendőre."

454 Idézetünkben két tényre derülhet fény. Az egyik az, hogy itt, a Hegyalján a betyár szavunknak egy sajátos jelentésével találkozhatunk, amely nem azonos azzal a tartalommal, amely a folklórban használatos.

455 „A Dunától északra eső területeken - a magyar, a szlovák, a román és a kárpátukrán népköltészetben - a betyár elsősorban a társadalmi igazságszolgáltatás, a feudális elnyomás elleni harc képviselője. Természetesen azt a szerepkört is befolyásolta az a kor, amelyben éltek (...)." Az értelmező szótár szófejtése alapján már jobban eligazodunk. Eszerint a betyár szavunk jelentése: 1. (tört.) útonálló, fosztogató, szegénylegény, 2. (pejor.) hitvány, semmirekellő ember, 3. (tréf.) vásott, huncut gyermek.

456 Majdnem nyilvánvaló, hogy csakis a történelmi fogalomkörrel, a „szegénylegény" illetve a „fosztogató" tartalmakkal kezdhetünk valamit. Ehhez azonban tekintsük át a rendelkezésünkre álló forrásokat. „Bojtár Mátyás, Tímáron született (37 éves), 10 esztendeje Tokajba, Tárcáira járok dolgozni, /í"e7(semlyén)bül ide szőlőmunkára jöttem, Császár Istvánnénál tartottam szállást" (1772)

457 Kiss János „Kassai fi, de most Ungváron lakom, 55 éves, házam, feleségem. Húsvét után jöttem Tokajba (...) Egy betyár legény egy kassai kalmár szekerérül Gubát lopott. ...kapálni jártam." (1773) „Kiskövcsdi vagyok, Erdélyi Sára a nevem, múlt szüretkor jöttem Tokajba (...) katonákkal kurválkodtam. Fehértóról való vagyok Olá Erzsa a nevem, Szent György napkor jöttem, Baksai úrnál tartottam szállást..." (1773) „TólSára a nevem Nánási leány vagyok... már 3 esztendeje Tokajban vagyok, egynél és másnál is szolgáltam... mivel Kis Ferenccel egy betyár legénnyel éjszaka együtt találtak." „Nagy András a nevem, Erdélyi Kolosvárra való vagyok, mintegy 2 esztendeje itt lakom, kapálni járok..." „Gyűri Zsuzsanna Eszláron születtem, Tokajban nevelkedtem, 20 esztendős... Az elmúlt aratáskor esztendeje, hogy itt lakom, terhes vagyok Szilái Szakács Péter 454 Pap Miklós 79. 455 Küllős Imola 1988. Dömötör Sándor 1969. 389-436. 390. oldal. 1778-tól kezdve királyi kurrensben rendelkeztek, hogy .katonának bízvást megfogassanak a gyanús helyeken, házakban, pincék között járók, szolgálat nélkül csavargók, aprómarhalopók, tilalmas napokon táncolók, dőzsölök, káromkodók, tilalomrontók, a mezőkben másoknak kárt tevők." 456 Magyar Értelmező Kéziszótár, Bp. 1978. 130. Pápai Parii Ferenc 1801. II. 27. „Betyár, magát vető legény." 457 ZmL. törvénysz. ir. (lásd évszámok)