Bencsik János: Paraszti és mezővárosi kultúra a XVIII-XX. században (Miskolc, 1993)

TOKAJ-HEGYALJA

7. Jellegzetes társadalmi csoportok: kapások, szakmányosok, vincellérek, mecenzéfiek, furmányosok és betyárok Ezek a többé-kevésbé foglalkozás szerint tagolódott társadalmi csoportok

403 a szőlőműveléssel tartottak hol szoros, hol kevésbé szoros kapcsolatot. Külön kell megemlítenünk a mecenzéfieket, akiket nem foglalkozásuk, hanem eredendő lakóhelyük után neveztek „meczenzéfek"-nek. A szőlőhegyek műveléséhez, a borgazdálkodáshoz kapcsolódó feladatokat vállaltak, kikről később részletesen írunk. a) A legszélesebb és a legösszetettebb társadalmi réteg a kapásoké volt. Azok, akiknek nem, vagy alig volt szőlőjük, más birtokán vállaltak munkát, többnyire szőlőművelést, talajmunkát. Ez a tevékenység alig követelt különösebb szakértelmet, sokkal inkább a nyers munkaerővel számoltak a munkáltatók. A kapások (fassor vinitor) széles rétege többnyire a zsellérek közül került ki. Hogy milyen széles rétegről lehetett szó, arról meggyőzhet bennünket egyeden adat is. A tokaji Kopasz-hegy közel fele, amely Tokajt illette, kb. 9000 (kilencezer) kapaszőlőre rúgott.

404 Egyeden művelési fázisban (pl. a ,,forgatás"-kor) a tokaji hegyen hozzávetőlegesen 9000 ember szorgoskodott. Hogyne lett volna a legszélesebb, a legnépesebb a kapások társadalma! A bőséges munkaalkalomról az 1774-es urbárium szerkesztői külön is említést tettek: „Ezen városnak (ti. Tokajnak) első Classishoz tartozandó feő Bortermő Szőllő hegyei lévén, mellyeken rész szerint M(éltósá)gos Földes Uraság, rész szerint pedig a Külső Urak jobbára szőllőknek az javát bírván, azokban város lakossainak és szegénységnek Tavaszkor és Nyáron pénz keresésre jó alkalmatosságok vagyon."

405 ők voltak a kapások, más kifejezéssel a napi számosok, illetve más gazdálkodási gyakorlat szerint a szakmányosok. Mindenesetre a kapások tömege uralta a zsellérséget. Az csak természetes, hogy a helybeli szegénység mellett tekintélyes, ha nem túlsúlyban lévő a más helységekből, olykor távoli tájakról Tokajba - és általában a Hegyaljára - munkát vállalni jöttek száma. Messze vidékek népe kereste megélhetését a szőlőtermő hegyeken. Tavasztól késő őszig tele voltak mind a szölőtöltvények, mind a hegyaljai települések munkát kereső férfiakkal, bármilyen szolgálatot vállaló nőkkel 406 Miután a szőlőművelés tömeges munkaalkalom volt, ezért csaknem bizonyos, hogy minden Hegyaljára jött egyén megpróbálta - mondhatjuk kénytelen-kelletlen belekóstolt - a szőlőművelés egyik vagy másik fázisát. Eleve különválasztották a munkát, mert a talajmun- kákra férfiakat fogadtak, a növények gondozását nőkre bízták. A kapások csak a férfiak közül kerültek ki, hiszen a forgatás, a kapálás, a nyitás, illetve az esztendő végeztével a fedés a legnehezebb munkának számított. A kapások között mind fiatalok, mind idősek, nőtlenek és házasok egyaránt lehettek. Voltak, akik naponta, mások hetente jártak haza, ismét mások az egész gazdasági idényt Tokajban húzták ki. Ezeknek szállás kellett, nemegyszer szegényes ólakban, istállókban, műhelyek padlásain, korcsmaudvarok színjeiben töltötték az éjszakákat. És ki tudja még, hogy hol? 403 Az itt felsorolt társadalmi csoportokkal Balassa Iván 1991. részletesen foglalkozott. Ennek ellenére nem haszon nélküli, ha az általa megrajzolt képel a tokaji adatokkal pontosabbá, színesebbé tesszük. 404 Bencsik János 1991/a. 405 ZmL. Urbárium, 1774. 406 Takács Péter 1987., Udvari István 1989. 102-114., Udvari István 1988. 48-61., Udvari István 1990/b. 38^46. Egy levéltári adat: ZmL. iratok, 1778. Kisbégányi, Bereg vármegyéből való özvegy, aki munkára idejött, vette László István hajadon lányát, Máriát.