Bencsik János: Paraszti és mezővárosi kultúra a XVIII-XX. században (Miskolc, 1993)

TOKAJ-HEGYALJA

árendás (általában) 3 18 vámárendás 1 korcsmabérld (ebből) - - ll

a malomárendás - - 1 székárendás - - 2 nincs foglalkozása 9 4 teljesen elszegényedett - 14 összesen: 59 76 (Megjegyzés: „a" jelnél lévő oszlop duplum, mert a 18-as tétel bontásaként szerepel.) Lássuk az összehasonlítás eredményeit! A zsidóság lélekszáma Tokajban e 2 évtized alatt 50 fővel gyarapodott. A növekedés 119,6%-os volt. Ezzel együtt emelkedett a családok átlaglélekszáma 4,63-ról 5,08 főre. Eltérés tapasztalható a foglalkozások megoszlásában is. Csoportok 1820 1841/42 A közösség %-ban 15,25 11,84 Kereskedelem %-ban 42,37 30,26 Kézműves, iparos %-ban 20,33 13,11 Pénzember %-ban 6,77 23,68 A társadalom peremén %-ban 15,25 25,68 A zsidó hitközségnek ekkor rabbija (1 fő), több (3-5 fő) tanítója, sőt 1841-ben már orvosa (Svartz József) és bábája (Türk Ábrahámné) volt. Az előbbi (az orvos) bizonyosan a város lakóinak is rendelkezésére állott, míg az utóbbi (a bába) talán a zsidó családoknál vállalhatott szolgálatot. Spech Lajos írja, hogy a közösségnek ekkor zsinagógája is van, melyet Smoll Dávid kereskedő saját költségén építtetett. Az előzőekben összegezett adatokból kitűnik, hogy a zsidóság Tokajban egy szervezett kis közösséget alkotott, melynek megvoltak a lelki és szellemi vezetői. Azok, akik a közösség értékeire kényesek voltak, avagy vigyáztak arra, hogy miként ítéli meg őket a környezetük, már a század elején szervezték e kis közösség kereteit. 1808-ban Vigner Jakab korcsmáros a királyi uradalom egyik tisztjéhez levelet írt, amelyben javasolta, hogy „az több zsidóságot, kik más vidékről ide jönnek" regulázná meg a domínium. Egy felsorolás következik, hogy miben kér támogatást: „1. Itzik zsidó - minden némű kotzkás és feslett életű (zsidó) embereket be fogadott. 2. Idegen zsidó vendég is Tokajban egy Tokaji lakos zsidóhoz ne merészeilyen, még magát az rendes zsidó Elöljáróknál bé nem jelenti. 3. Egy árendális korcsmárosnak se légyen szabad az szokott vásárokon kívül az fel s alá kóborló kotzkás (szerencsejátékos) zsidóknak játszani hagyni maga korcsmájában. (...) 5. Kis Tokajban N(eme)s Karácsony György úr házában árendás Ábrahám zsidó, ki is az ún. Szemsz úr óban fog korcsmároskodni (...) hová nyárban sok kotzkások és más rossz Emberek szoktak öszve gyűlni."

382 Tehát a közösségnek már volt elöljárósága; az csak természetes, hogy a vallási vezetők irányításáról lehetett szó. Azzal, hogy központi rendelkezések születtek, tovább erősödött a közösség: „Eltörlésére azon fogyatkozásnak - olvashatjuk a rendelkezés szövegét -, melyek a normális 382 Uo. 1808. No. 35.