Bencsik János: Paraszti és mezővárosi kultúra a XVIII-XX. században (Miskolc, 1993)

TOKAJ-HEGYALJA

részt az árverésen, Smol Dávid, Abraham Eisenkraut és Volf Schön. Az utóbbi 502 ft-on nyerte el.

375 Megtalálhatók a kereskedelem területén is. Különösen ragaszkodtak a borforgalmazáshoz. „Májer Isák (1804) Tokaj várossában lakos sidó (...) Lengyel országban Varsó várossában Borokat szándékozván szállítani, ezen útjára recomendatorialis levelet kér (...) s kiadták részére."

376 Felvásárolták a helybeli termelök borait. Erre számos példát találhatunk a város levéltárában.

377 Természetesen az ádagborok mellett az aszúbor is lekötötte a zsidó kereskedők figyelmét. 1819-ben a város „szőlőjében termett aszú szőlőt becsületes áron" értékesítette Ajzenkraut Ábrahám.

378 Sőt maguk a zsidó családok (üzemek) is készítettek aszút. „Hersko Farkas zsidó (...) egy hordó aszszu szőlőt taposott meg Mandel József keresztúri zsidónak, melyre 3 hordó bort töltöttek, e szerint 3 hordó máslást csinált."

379 Szívesen vállalkoztak a borkereskedéssel kapcsolatos minden szerepre, így a faktorságra, melyről Ajzenkraut Ábrahám így nyilatkozott: „... én faktorságommal húzni-vonni nem szoktam (...) csak jó szívbül megjutalmazást fogadom el." Rajz Jakab zsidóra azért panaszkodott Najman Ferenc özvegye, „mert kezességet vállalt valamely Lengyel országi zsidókért (akiknek a panaszos) borait azon zsidóknak ki adta".

380 Tokajban jó üzletet kínált a gabonakereskedelem, ezért hát a zsidókat itt is meglelhetjük. Az előbb már említett Ajzenkraut Ábrahám 1800-ban egy munkácsi zsidóval, Sámuel Kallóssal megegyezett, hogy „... a Magazinba 450 köböl zabot (szállít), köbölét 1 rft 21 krj-ral".

381 Adataink arra engednek következtetni, hogy a királyi uradalom összes haszonvételét rendszerint egy-egy személy, ebben a korszakban már zsidó vállalkozó árendálta. 1770ben Simon Izrael lehetett ez afőárendátor, aki számos, a tokajiakat sértő akciói kezdeményezett azért, hogy jövedelmét gyarapíthassa. Tevékenységéről már az előző fejezetekben szólottam. Tokaj levéltári anyagában, az 1820-as iratkötegben található az az összeírás, amely valószínűen a szóban forgó évben keletkezhetett. Az összeírás a következő kérdésekre keresett választ, amikor a zsidó családokat Tokajban összeírták: „Hellyes lakos, feleséges, származása - vagyis -, honnan és hány esztendeje jött Tokajba lakni; szolga, szolgáló személye", sőt néha arra is utalnak, hogy „a szolgák honnan származtak. Az összeírt mestersége; fiainak és lányainak neve." Az első, ami szembeötlő, hogy összeírásunk a zsidó családok (háztartások) szerkezetét, létszámát illetően teljes áttekintésre alkalmas. Elemzésével hiteles képet alkothatunk e családok beköltözésének idejéről stb., a családfők foglalkozásáról is. Feltűnő, hogy az első kérdés, amely a családfő társadalmi státuszára („hellyes", vagyis házas zsellér) utal, a jobbágyság összeírásakor, az urbáriumok szerkesztésekor döntő jellegű. Ebből kitűnik, hogy a zsidóság egy része már lakóházzal rendelkező városlakó lehetett. 375 Uo. 1825. városgazda-számadások. 376 Uo. tanácsul, jkv. 1804. No. 86. 377 Uo. 1801. No. 124., 1820. ?p. 176., No. 30. 378 Uo. 1820. No. 219. 379 Uo. 1806. No. 140. 380 Uo. 1800. No. 123. 381 Uo. No. 94.