Bencsik János: Paraszti és mezővárosi kultúra a XVIII-XX. században (Miskolc, 1993)

TOKAJ-HEGYALJA

szappanos és gyertyamártó mester nélkül szűkölködik".

267 Még később telepedett le egy rostásmGster Tokajban.

268 Természetesen voltak olyan szakmák, melyek képviselői szezonmunkát végeztek, s nem telepedtek le Tokajban. 1806-ban Repka Mátyás ácsmester Mádról települt a városba.

269 Zsemjanszki János ácsmester 2 évtized múlva Kolláth Józsefre panaszkodva adja elő, hogy őt „tót bitang teremtésével szidta".

270 1820-ban a tokaji uradalom 7 „conventionátus átsaira" panaszkodott a magisztrátus, mert „fej portiot nem fizetnek, de öszvességgel 40 Rft 24 krj"-ral tartoznak.

271 Ekkorra már gyarapodott az ácsok száma Tokajban. 1816-ban 13 ács került a konskripcióba. Mindig élt és dolgozott a városban 1-2 kovácsmester. Közülük Minnich Jánost érdemes említenünk, ki valószínűen német származású volt, rendkívül való tudatosságra vall egyik kifakadása, amiként a magisztrátus előtt panaszát megfogalmazza: „... meg gondolhattya azt akárki is, melly keservessen essék, és annál fogva melly nagy virtus légyen, a' Becsület oskolájában tanult, s tisztességes mesterség tanulása mellett fel nőtt, sokat látott s' próbált embernek az ollyan 2 részeges és tsupán csak az ökör farka mellett tudatlanul felnőtt embernek méltatlan piszkolódásaikat (...) tűréssel szenvedni".

272 Dolgoztak örvösök,

273 kötélverők}

14 kerékgyártók, a XIX. század elején kékfestő műhely is működött, hová Hajdúdorogról, Felsődobszáról, Tárcaírói hoztak megrendelést.

275 Bádogosmo.sttrr6\ is említést tesznek forrásaink.

276 Mi sem természetesebb, hogy egy rangos mezővárosban borbély dolgozzék. Az egyik panaszból kitűnik, hogy milyen költséges volt egy mesterség elsajátíttatása. „Kis Pál mostoha fiamat - olvassuk a panaszban - 8 évig tisztességesen való felneveltetését (180 ft), 7 esztendeig oskolába való járatásának (11 ft 20 krj). Az mikor borbély mesterségre attuk, fizettünk a czéhnek az elszegőtetiskor 1 Körmöczi aranyat és 8 polturát (5 ft 28 krj). Az principálisának, Váradi Sámuelnek, hogy a műhelyből külső munkára ne járassa (24 ft-ot fizettem), az inas esztendejének még 4 holnap hija volt, gazdájának fizettem (17 ft 34 krj). Az szabadulás mondásájért és az Társ pohár adószert fizettünk a czéhnek (24 ft). Midőn fel szabadult csináltattunk neki Uly Anglia Dalmant és nadrágot, és sárga csizmát és veres övet (16 ft 32 krj), egy ótska mentét nyusztost vettünk (11 ft 22 krj). A miolta maga gazdája, in Anno 1765-től."

277 Egy-egy nevesebb mester évtizedekig egyedül képviselte a szakmát Tokajban. Hollerider György r/mánriester inasokat nevelt.

278 Akadt egy-egy pictor is a városban.

279 Egy negyed század múlva részletesen megismerhetjük Majer György piktor tevékenységét, aki egyik alkalommal „800 ki pingált és tökéletesen rámákban el készült képeket, párját 10 krj-on" átadta egy közvetítő kereskedőnek, Albert Józsefnek. Az „ügy267 Uo. 1800. No. 159. 268 Uo. 1821. No. 274. 269 Uo. 1806. No. 158. 270 Uo. 1826. iratok. 271 Uo. tan. ül. jkv. 1820. No. 27. 272 Uo. 1821. No. 155. 273 Uo. törvénysz. ir. 1781. Izsák Sámuel 13 éves zsidó fiú mesterséget tanul Márkus ötvösnél. Uo. tan. ül. jkv. 1808. No. 305. 274 Uo. 1808. No. 29., No. 32. 275 Uo. tan. ir. 1797. tan. ül. jkv. 1808. No. 268., 1803. No. 234. 276 Uo. 1804. No. 144. 277 Uo. törvénysz. ir. 1772-73. 278 Uo. tan. ül. jkv. 1804. No. 51., 1820. No. 92., 1801. No. 59. 279 Uo. 1800. No. 47.