Bencsik János: Paraszti és mezővárosi kultúra a XVIII-XX. században (Miskolc, 1993)
TOKAJ-HEGYALJA
Továbbá együtt írták össze Lázár Jánost és Simont is, akik talán testvérek voltak. Az öszszeírás célja a görögök megadóztatása lehetett, ahol is feltüntették havi (!) és évi adókötelezettségeiket (összege 375 rft 36 krj). Erre a most megállapított adótételre érdemes figyelemmel lennünk, mert amikor 5-6 év múlva a görög kompánia a várossal megállapodott, kialkudott városi fizetségük ezt a mértéket nem érte el. Rendelkezésünkre áll az 1744-es rendtartásuk, amelyet a város magisztrátusának és lakosainak „generális gyüllésé"-n és a görög kereskedő kompánia együttes ülésén alkoj.tak meg és fogadtak el. 197 Lássuk a rendtartásba foglaltakat: „1. Ha valamely Görög kompánia beli személynek az város beli lakos ellen (panasza) lenne, azt a Város Capitánya vagy Bírája előtt tartozik prosequálni (keresni). 2. Mint hogy a Görög Companianak nem lévén semmi Jus Gladiuma (súlyos vétket büntető joga) és oly Bírósága, hogy mindenek felől ítéletet tehessen (...) így a város Magistratusátul várja Igasságának ki szolgáltatását. 3. (Hamis mértéket pedig nem használnak.) 4. A Görög Compania béliek (...) tartoznak személyek szerint Portiojokat (...) esztendőnként és Holnaponként fizetni és a forspontozásban is (...) concuralni (hozzájárulni). (...) de mivel kereskedők lévén szüntelen a városokat kelletik gyakorolniuk, ezért esztendőnként tartoznak a városnak esztendőnként (12 esztendők el folyása alatt) 300 Rf-tokat fizetni (...). (...) és forsponttul, quartély tartásul immunisok (mentesek) lesznek. ...a város lakosságának marhájával együtt pascuatiojok (legeltetési joguk) szabad lészen." Úgy ítélhetnénk meg, hogy a görög kompániabeliek helyzete Tokajban ezzel a rendtartással, e rendtartás megalkotásával hosszabb időre nyugvópontra jutott. 198 Mégsem ez történt. A tokaji görögök nem szűntek meg ostromolni a királynőt azért, hogy a tokaji kereskedő társaság részére biztosítsa a korábbi szabadalmas jogállásukat. Az 1753-as királyi leirat hajolni látszott afelé, hogy a Lipót-féle kiváltságokban és a szabad kereskedés jogában részesítse őket. Végül is a kamara 1772-es határozatával végleg lezárta a tokaji görögök privilégiális helyzetük visszaállításáért folytatott küzdelmüket. Időközben azt is vizsgáltatta a főhatóság, hogy érvényt szereztek-e a Lipót-féle rendeletnek, amely előírta részükre, hogy a munkácsi püspök alá tartozzanak (amely unitus egyház volt), s tőle kapják papjukat, mennyire szereztek érvényt. 1747-ben maga a munkácsi püspök írta, hogy a tokaji görögöknek saját kalugyerük (szerzetes pap) van, aki megesküdött előtte, hogy egyesült 199 Mégis azt tapasztalhatjuk, hogy egyházi tekintetben különadnak, ami persze önmagában nem lenne érdekes, hiszen ez szabadságukban állhatott. Különállásukat bizonyíthatja az 1770 körüli népesség-összeírás, amelyben „non unitus graeci" címszó alatt 26 felnőtt férfi neve sorakozik. 200 Feltűnő, hogy ebben a névsorban úgy szerepelnek a felnőtt férfiak, hogy feleségek nélkül (tehát magánosan), gyermekeik társaságában éltek Tokajban. Mindössze 6 olyan férfit írtak össze, kiknek családjuk is Tokajban tartózkodott. Ahhoz kétség sem férhet, hogy a korabeli hatóságok 197 ZmL. Panaszok, kérelmek 1744. november 25. 198 Uo. Az 1757-es contractus szövegéből: ,,Mi Tokaj várossának kapitánya, Bírója, Magisztrátusa előbbi contraclusunk tenora szerint vállaljuk, hogy a Tiszának áradásával vagy Jégnek indulásával (...) a hídhoz (...) annak oltalmazására - melyben a Görögök is szintén úgy concuralni kötelesztetnek - és segedelmére halasztás nélkül seccurálni tartozunk." 199 Hodinka Antal 1912. 293. 200 ZmL. Consc. Animarium. Nomina Graecorum continuens Statum impopulationis. én. (kb. 1770).
