Bencsik János: Paraszti és mezővárosi kultúra a XVIII-XX. században (Miskolc, 1993)

TOKAJ-HEGYALJA

A nemes személy neve A szólót eladó jobbágy neve, Terület és tiszte az eladás éve kapásból Erintz Ignác hídmester Erdélyi Szabó Mihály ör. 1783 20 szóló Hajla Mihály özv. Tímárról 1780 Kormos János ua. együtt 12 szóló (Megjegyzés: Az összeírás eredeti címzése volt „Fel jedzés vagy össze írás az 1773-as évtől az 1788-s évig a nemességnek kezelésébe adott vagy legalább is elő birtoklás jogán örvendetesen nemesedett" [szőlő birtokról].) Pótlás 1788-ból Kulmon Ádám vette a Turzó szőlőt Inczédy Uramtól Nyestit Kabai Györgytül Paxit Novak Ádámtul extraneus nemesek: Kausai János Varga Jánosnétól 1 szőlő Palugyai Imre Pekker Mihálynétól 1 szőlő Aranyos Mihály Keresztúri Andrásnétól 1 szőlő Bekényi Albert Szakmári Sámuel-é 1 szőlő Ez a forrásunk címzése szerint tulajdonváltozást rögzítő névsor, melyben az utolsó bejegyzés 1789-ből származik. Az összeírást elrendelő hatóságot bizonyára az érdekelte, hogy a jegyzett másfél évtízed (1773-1788) alatt mely nemesek és mikor vásároltak ingatlant, nevezetesen lakóházat, kertet és szőlőt - jegyezzük meg, hogy többnyire dézsmás szőlőről van szó - a tokaji zsellérektől (vagy olykor másoktól). Ez a lista tehát birtokcseréről, pontosabban adásvételről ad felvilágosítást, mégpedig abban az összefüggésben, amikor a nemes személy zsellértől vásárolta meg ingatlanait. Kiindulópontjuk a Mária Terézia-féle urbárium (1774) lehetett, noha a tokaji urbáriumba sem kertet, sem szőlőt nem jegyeztek be. Lajstromunkban összesen 11 lakóház, 7 kert és 204 kapaszőlő adásáról vételéről értesülhetünk. A jegyzékben 37 név szerepel, miután egy személy (Aranyos) kétszer fordul elő, továbbá öten extraneusok lévén, így mindössze 31 tokaji nemesről tudjuk azt, hogy ily módon ingatlanhoz jutott. Feltűnő, hogy a bizonyosan idegenből Tokajba helyezett (pl.) sótisztek itt birtokvásárlás útján vagyont szereztek. Ez az összeírás eleve nem lehet teljes. Jellemző módon egy blokkban (az elején és végén) szerepeltették a sóhivatal alkalmazottait, továbbá itt sorakoznak a különböző hivatalnokok (hídmester, kapitány, nótárius özvegye, s egyházi személyek). Ez a jegyzék alkalmat kínál ahhoz, hogy vizsgálhassuk, hogy a Tokajba került nemesek miként vagyonosodtak. Leer Károly (sótiszt) 6 év alatt 28 kapa szőlőt vásárolt. Jellemző tendencia, hogy a birtokvásárló kisnemesek között a helybeliek (azok, akik az 1777-es urbáriumban vannak) ritkán fordulnak elő. Bekerül egy extraneus, a Lcgyesbényén birtokos Miketz, aki éppen ekkor jutott szőlőhöz Tokajban. Az eddigiekből kitűnhet, hogy a tokaji kisnemességnek 2 különböző rétegét ismerhettük meg, éspedig a többségükben folyamatosan itt lakó kisnemességet, illetve a különböző hatóságok alkalmazottait, akik aszerint változtatták lakóhelyüket, ahogyan a hivatalok érdekei követelték. Ebből a szempontból tanulságos egy olyan névsor bemutatása, amelyben legalább az 1773-as és az 1777-es urbárium nemes személyei együtt szerepelhetnek.