Bencsik János: Paraszti és mezővárosi kultúra a XVIII-XX. században (Miskolc, 1993)

TOKAJ-HEGYALJA

A Tokaji Múzeum őrzi a „Tokaji Nemesség Petsétjé"-t 1827-ből.

166 A pecsétnyomó rajzolata jellemző módon egy katonaalak, jobbjában kardot, baljában egy szőlőfürtöt tart. Miközben ezeket teljes bizonyossággal megállapíthattuk, azt kell mondanunk, hogy a kisnemesseg avagy a kisnemesi réteg tanulmányozásakor számos akadályba ütközhetünk. Ugyanis addig, amíg a jobbágyságot időről időre összeírták, társadalmi-gazdasági függőségeikről, ehhez kapcsolt kötelezettségeikről rendszeresen szerkesztett konskripciókban szerepeltetik, addig a kisnemességet érintő ilyen vagy hasonló - jellegű lajstromra nincsenek vagy alig vannak példáink. Szerencsére Tokaj e téren is kivételnek számíthat. Gazdag városi levéltárában számos olyan XVIII. századi forrást lelhetünk, amely a kisnemességről (is) képet nyújthat. Ezek a források, keletkezésüket kijelölő célnak megfelelően hol részletesebbek, hol elnagyoltabbak. Alkalmanként más és más szempontokat érvényesítenek. Egyszóval nem teljesek, avagy nem tekinthetjük őket teljes összeírásoknak. Jól használhatók az egyházi anyakönyvek is, bár azokban a XVIII. században még gyakran nem szerepelteük a bejegyzett személyek társadalmi állapotát Tehát nem minden esetben derül ki, hogy a bejegyzett személyek nemesek-e vagy adófizetők. A továbbiakban 4 forrást, illetve forrástípust mutatunk be, melyek mindegyikében a kisnemességet szerepeltették.

167 Rendeltetésük, ebből eredően az összeírok módszere nem lehetett azonos. Éppen ezért közlésük rendezőelveként csupán az időbeliséget választottuk. Nánási Oláh István hajdúkerületi főkapitány (Lütgendorf) 1827 i 166 Tokaji Múzeum általános leltára, ltsz.: 63.1.1. 167 Bencsik János 1991/b. 42-58.