Bencsik János: Paraszti és mezővárosi kultúra a XVIII-XX. században (Miskolc, 1993)
TOKAJ-HEGYALJA
Egy korábbi tanulmányban már kísérletet tehettem arra, hogy Tokaj egyik 1765-ös összeírását adott szempontok alapján elemezzem. 121 Már akkor feltűnt, hogy bár a Tokaj-kutatók szerecsések, hiszen számos különböző célzatú összeírás maradt ránk, az utókorra, éppen 1765-ből is több, de ezek eltérnek egymástól. Még az alapvető kérdésben, az összeírtak személyét illetően is különböznek. Miután egyetlen, az 1765-ös esztendőt választottam, választhattam, talán nagyobb biztonsággal tehetünk megállapításokat, vonhatunk le következtetéseket. A jelen tanulmányhoz 4 összeírást használtam fel. Mindenekelőtt e 4 forrás bemutatását végzem el. Remélhetjük, hogy felhasználásukkal következtethetek arra, hogy az egyes összeírásokat milyen szándékkal hajtották végre, mennyire lehetnek pontosak, a történész számára használhatók. S végezetül, milyen képet kapunk Tokaj társadalmáról összeírásaink (és egyéb források) felhasználásával, pontosabban egyetlen időmetszetben (1765) mezővárosunk (Tokaj) társadalma milyen sajátosságokat mutatott. 1. forrás: egy népesség-összeírás (conscriptio animarium) 1765-ből, melyet a város utcaszerkezetének megfelelően végeztek el, éspedig észak felől kezdve el a munkát. Csupán azokat a lakóházakat, illetve más típusú és rendeltetésű épületeket (pl. nemesi udvarház) lajstromozták, ahol adófizetők, adófizető zsellérek (!) laktak akár tulajdonosként, akár lakóként (alzsellér). Ennek megfelelően 245 egységei szerepeltettek, összesen 309 háztartásfő névszerinti felsorolásával, éspedig 211 (+ 1) házas zsellér és 97 hazátlan zsellér név szerint szerepel az összeírásban. 2. forrás: egy tizedjegyzék impuruma 1765-ből, melynek legfontosabb ismérve az lehet, hogy az összeírást végzők nem voltak tekintettel a lajstromozottak társadalmi jogállására; legalábbis jegyzékbe vették a zsellérek mellett a helyben lakó kisnemességet, továbbá a görögöket és a zsidóságot is. Összesen 441 személyt (háztartásfő) találhatunk ebben a jegyzékben. A munkát a három tizedben (Felső, Középső és Alsó) külön-külön végezték el. Az összeíró minden esetben az adott tizedben lakó adófizető személy volt. (A Felső tizedben Asztalos János, Hrabovszki János, a Középső tizedben Üveges Ádám és Baxai Ferenc, az Alsó tizedben Sényi Sámuel és Tót György). Csak megismételjük, hogy ekkor a tizedeket a Bodrog folyásának megfelelően, a Fő utcára (ma Bethlen G. utca és Rákóczi F. utca) merőleges, a folyóra kifutó tizedhatárokkal tagolták. Ezeket olyan tájékozódási pontok segítségével rögzíthetjük, mint a Gyulai udvar, a piaristák háza vagy az orosz parókus. 122 E jegyzékben 441 személy neve található, s közülük 62 nemesi jogállású, 18 görög és 9 zsidó. Adófizető tehát 352 fő, pontosabban fogalmazva az utóbbiak olyan adófizetők, melyek a város teherviselő közösségét alkották. 3. forrás: ez a jegyzék az állami adókivetés regestruma, melynek az alapja az előző (2. sz.) forrás volt. Ez a tény még a személynevek felsorolásában is nyomon követhető. E regesztrum sajnos hiányosan maradt ránk. A füzetként összeállított jegyzék középső kettes lapját valamikor kitépték, így e jegyzék alapján a tényleges létszámot nem sikerült megállapítanunk. Egy bizonyosan állítható, éspedig az, hogy e regesztrumban több személyt vettek fel, mint az előző tizedjegyzékben. 29 főről ki is tudtuk mutatni, hogy előzőleg sehol (!) sem szerepeltek. A fent körülírt (3 db) lajstromok alapján összeállítottuk Tokaj alapnévsorál, ebben 578 tokaji név szerint szerepel. A tanulmány e fejezetének alapját a betűrendbe szedett személyi adattár képezi. Az eddigieket egy táblázatban is bemutatjuk, hogy az eredmény áttekinthető legyen. 121 Bencsik J., 1990/c. 207-226. 122 Bencsik János 1986/b.
