Bencsik János: Paraszti és mezővárosi kultúra a XVIII-XX. században (Miskolc, 1993)
NEMZETISÉGEK BÉKÉS-CSANÁDBAN
a kosztot ette, amit a gazdája. A gyermekek természetesen nem étkezhettek egy asztalnál a felnőttekkel. A szolgalegények szombatonként jártak haza a szülői házhoz, megtisztálkodtak, és fordultak is vissza. Külön is hangsúlyoznom kell, hogy a bérezés sajátos formája volt a bérétkeztetés. Ilyen esetben a gazda megállapodott a cselédjével, a munkásával, hogy kosztot is ad. Ha a gazda családja a tanyán lakott, akkor a bennkosztolás kézenfekvőnek látszott. A szegényebb család megörült, hogy egyik-másik gyermek már megdolgozik a kosztjáért. Az ételt a gazdaasszony készítette el, s ha távolabb dolgoztak, akkor készen vitte, vagy vitette ki a napszámosoknak. 74 A tanyásnak különös helyzete volt. Mindig kéznél volt a gazdának. Vetésnél napszámra dolgozott. Kapáltak, betakarították a kukoricát, a répát, a cirkot családostól. A nyári munka mellett aratást és cséplést vállaltak, hogy meglegyen a család kenyere is. 75 A parasztgazdánál csak cseléd vagy béres volt a szegődött munkás neve. Az uraságokban már ökörbéres, elsőbéres, kocsis, parádéskocsis, lovász szolgált. Beosztásukhoz arányítottak a bérüket is. A cselédeket Pál-napkor (január 25-én) szólították, Szent Györgynapkor pedig (április 24-én) hurcolkodtak, ha nem maradhattak. Azok a föld nélküli parasztok, akiknek lovuk volt, részesmunkát vállaltak. Felibe úgy adták ki a földet, hogy a részes adta a vetőmagot is. A harmadosnak a gazda biztosította a vetőmagot. Akinek lova nem volt, az csak harmadost vállalhatott. Ismert volt az ingyenmunka is Battonyán. Az aratóknak robotba egy-két száz nöles takarmányrépát kellett megművelniük. A cselédasszonyokat urbáriumra, az úri lak körüli ingyenmunkára (meszelés stb.) kötelezték. 76 A kiskanász nemegyszer a komenciós cseléd valamelyik gyermeke volt. De hát a városi szegény gyerekek is örömmel állottak el kiskanásznak. 25-30 kisebb-nagyobb sertésre vigyáztak. Legeltették, itatták azokat. A tanya körüli gyepet legeltették, majd a tarlókat járatták velük. A kisgulyás a növendék és a fejős marhákat gondozta. 10-14 darab volt egy-egy 12-13 éves gyermek kezén. A kanászgyerek fizetsége egy mázsa búza, meg egy nadrág volt. Ilyenkor a gazda kosztot is adott. A nagykanász a bennkoszt mellé 3 mázsa búzát, 1 kocsi szalmát, 2-3 darab szappant és egy malacot kapott évi szolgálatáért. 77 A cseléd komenció]a 1925-ben 45 kg szalonna, 14 mázsa búza, 4 mázsa árpa, 5 kg zsír és egy kat. h. harmados kukoricaföld haszna. A kurtaparasztoknál (nagyparaszt) a komenció is változott. Még a cseléd állattartását is megszabta oly módon, hogy egy kocát, két süldőt és 10 tyúkot, hozzá egy kakast nevelhetett a tanyáján. „Ekkor tájt a Stájer uraságnál volt a legkedvezőbb a komenció, mert ott 15 mázsa búzát, 4 mázsa árpát, 40 kg szalonnát, 28 kg sót mértek. 1 kat. h. kukoricaföldet és 400 n.-öl veteményest kaptak." 78 74 „Nagy Istvánné... ebédet készítvén, s azt kivitte napszámosainak a tanyára..." BL. B. Bp. iratok, 1478/1852. 75 „Balta Emánuel kocsisa, Tüszkő Márton nyomtatással szerzett kétszeresse..." Uo. IB. o. 47/1853. 76 Lakatos György; Szabó Ferenc 1964. 12. 77 Peity Mihály szerb paraszti adatközlőm 1905-ben született Battonyán. Apja Frigyes (1867), cselédember volt, anyja Janunas Juliánná szerb lány (1874-ben özcsanádon). Nagyapja Peity Vitájos. Kossuth idejében a három Peity legényfiú elmenekült Battonyáról, mert szembekerültek Kossuthtal, illetve a szabadságharc tendenciáját nem vallották sajátjukénak. Adatközlőm nagyapja visszajött a harci cselekmények befejeztével, a többiek széjjelszóródtak, odamaradtak Szerbiában. Adatközlőm kanászgyermekként kezdte, 1930-ban kötöttek házasságot Argyelán Ilonával (román), aki Argyelán Traján adatközlőmnek a testvére. „Mint cseléd, észbekaptam, hogy jobban lehet keresni, ha megtanulok tamburázni. Közben falverő munkát is vállaltam." 78 Lakatos György
