Bencsik János: Paraszti és mezővárosi kultúra a XVIII-XX. században (Miskolc, 1993)

NEMZETISÉGEK BÉKÉS-CSANÁDBAN

a Szárazér nagyobb kanyarulatában, az utóbbi a várostól keletre. Egy-egy fertály földhöz tartozó szőlőparcella népi elnevezése a vékás (300 n.-öl), a forrásokban pedig kapás?

2 A szőlőskertek nevét elfeledték, ma már egyetlen adatközlőm emlékezett a nevükre.

53 Általában szerbszőlőnek (mert több szerb gazda volt ott), a keletre elterjedőt magyar szőlőnek ismerik. Egyik adatközlőm Kenyérpista megnevezését még a nagyapjától hallotta.

54 Ma a szőlőskertek elhanyagolt állapotban vannak. A parcellák többségéből kiirtották, kibudakolták a szőlőtőkéket, kukoricát, répát vetnek bele. A valamikori oly jelentős kendertermesztésnek még határbeli helynévben sem őrződött meg az emléke. Pedig a pécskai határral szomszédos határrészen több dűlőre terjedően Kenderföldet műveltek a helybeli jobbágyok.

55 A határ tagosítása következményeiként szűnt meg az egy tagban művelt kendertermesztés. Az 1870-es éveket követően a //eresekben vagy valahol a tanya körül vetettek kendert. A kapitalizálódó paraszti földtulajdont a századfordulóra Battonyán is erőteljes koncentráció jellemezte. E folyamat során azonban nagymértékben érvényesültek még az egyént jellemző sajátosságok, emberi tulajdonságok; mint a takarékosság, fösvénység, jóhiszeműség, csalárdság stb. „A nagybátyám, Stock Mihály túlzottan takarékos ember volt. Részesmunkásként kezdte Battonyán. Hogy fel tudjon kelni, korán munkához tudjon látni, kilenc évig létrán aludt. Azt beszélték, hogy el ne lustuljon."

56 „A nagyapám, Neducsin Nénád lótartásból gazdagodott meg. Azzal foglalkozott. Úgy kezdte, hogy kanászgyerek volt Vidiczki András tanyáján. Ott szolgált 19 éves koráig. 20 éves volt, amikor megházasodott. A gazdája hozzáadta a lányát feleségül, s ott is maradtak azon a tanyán. Ez közel volt Mezőhegyeshez. Remonda lovakat tenyésztett. Roppant szigorú ember volt. Egyik fia azért lőtte agyon magát, mert neki kellett volna vigyázni a csikókra, s az egyik beledőlt a jászolba. Megdöglött. 12 fertály földet hagyott örökbe gyermekeire."

57 „Az egyik G....ty olyan ember volt, mint a hét szűkesztendő. Az öreg még késő ősszel is mezítláb dolgozott a határban. Ha a ló ganajozott, abba állott bele, hogy ne 52 Adatközlőim egy része szerint a vékás elnevezés azt jelöli, hogy ennyi magot vethettek bele, mások a vékányi csőszbérre vonatkoztatják a vékás jelölést. 53 Arvai Pál paraszti adatközlő, Battonyán született 1887-ben, meghalt 1978-ban. Magyar család gyermeke volt, Arvai Pál és Pintér Viktória voltak a szülei. Apja, aki 1896-ban halt meg, 23 hold földön gazdálkodott. Adatközlőm már tanyás volt, majd városházi szolga. Itt kell megjegyeznem azt az érdekes, de eléggé meg nem magyarázható jelenséget, hogy a helyneveket elfeledik Battonyán. Számos halomnak nincs neve, de ugyanígy a szőlőskerteknek sem. Noha éppen a helynevek a legmakacsabb emlékek egy tájon. 54 Romák Milán paraszü adatközlő, Battonyán született 1904-ben. Szerb család gyermeke, s mivel szülei külön éltek, így ő nagyszüleinél tanyán nevelkedett. Adatközlőm kisbirtokos parasztként gazdálkodott. 55 „Basarági puszta felőli 2. dűlőben 4 vékás kender föld..." BL. B. árvahagyatéki iratok, 479/1854. Roczkó Mikró vagyonának telekkönyvi kivonata: 633. sz. lakóház udvarral 356 n.-öl, uo. kertje 412 n.-öl, szántó Buzsák ugarban 1 hold 1550 n.-öl, uo. másik szántó 1 hold 1350 n.-öl, szántó peregi oldal ugarban 1 hold 1450 n.-öl, uo. 1 hold 1250 nöl, kender föld azon nevű dűlőben 200 n.-öl, tanyaföld Czigánkabm 13 hold 300 n.-öl, szőlő Ogradistyében 350 n.-öl. BL. B. árvahagyatéki iratok 89/1854. 56 Nádori Mihály 57 JovicsinStéváné, Neducsin Merka paraszti adatközlő, aki 1907-ben Battonyán született. Apja Neducsin Vója, battonyai és anyja Jaksity Merina tornyai szerb egyén. Divatos volt a századfordulón a két település szerbjeinek összeházasodása. Férje (Jovicsin) battonyai szerb volt, akivel 1926-ben kötöttek házasságot, tanyás parasztok voltak.