Bencsik János: Paraszti és mezővárosi kultúra a XVIII-XX. században (Miskolc, 1993)

NEMZETISÉGEK BÉKÉS-CSANÁDBAN

retanyag azonban éppen késői kölcsönzése miatt, számos vonatkozásban bizonytalan. Erre utal a csorda és a gulya terminológia keveredése, a szopásgáüó eszköz elnevezésének bizonytalansága. Ezzel magyarázható az is, hogy a tejrehozatal (meddő állat) gyakorlatát egyesek határozottan kecskéhez kötik. Vannak a paraszti tehén tartásnak olyan vonatkozásai is, amelyek hiányukkal hívják fel magukra figyelmünket. Nem honosodott meg a sült vaj használata. De általában is a vajat nem kedvelték túlságosan. Itt is kiütközik a terminológiai bizonytalanság, mert az aludttej, túrókészítés és a gomolya-előállítás melléktermékével, a savóval (zar) együtt a vaj íróját is savónak (zär) nevezik. Az elmondottak ellenére is igen színes az elsőtej és az abból készült túrós ételhez (curiasta) tapadó bőségvarázslás szokásanyaga. Ez a tény bizonnyal arra utal, hogy a tehéntejhez tapadó ismeretanyag akkor honosodott meg Méhkeréken, amikor még a paraszti közösség igen fogékony volt az irracionális szemlélet, világmagyarázat átvételére. Adatközlőim, kiknek ezúton is köszönetet mondok: Bordás Mihályné, Méhkerék, Kossuth u. 144. (1906.) Bordás Sándor, Méhkerék, Kossuth u. 83. (1916.) Dr ágán Tivadar, Méhkerék, Szabadság u. 15. (1902.) Kozma György, Méhkerék, Kossuth u. 1 16. (1898.) Marty in Tivadar né, Méhkerék, József A. u. 7. (1908.) Rúzsa Tivadarné, Méhkerék, Rákóczi u. 32. (1911.) Száva György és felesége (Gurzó Juliánná), Méhkerék, Dobó u. 11. (1911 és 1919.)