Goda Gertrud: Izsó Miklós, 1831-1875 (Miskolc, 1993)
114. Fonóházi jelenet I. gipsz, 61,5 cm 1861-1875 között I.: nélkül Magyar Nemzeti Galéria (Ltsz.: 3382.) Restaurált Izsó még Münchenben kezdett e népéletből vett irodalmias témával foglalkozni: „...aztán egy tervem van megint agyagból gyúrva, egy kis csoportozat a Fonóházi jelenet, ezt már csak odahaza szeretném elkészíteni." 1 - s ettől kezdve egészen haláláig foglalkozott a kétfigurás kompozícióval. A honvágy és a hazafiúi kötelességtudat kicsit elfogódott, illusztratív művet eredményezett. Betudható ez annak, hogy nem volt módja már tovább maradni az akadémián, ahol is a komponálás magasabb szintű elveivel ezután ismerkedhetett volna meg, de annak is, hogy a kor népszínművekben megnyilvánuló érzése őt is megérintette, csakúgy, mint kortársainak legjobbjait. Különös figyelemmel kísérték témája miatt e művét, s többször is felvetődött annak márványba való kivitelezése. Izsó lényegesen nem változtatott az eredeti elképzelésen, ha netán új mintát is készített volna Fonóházi jelenet címen. Továbbra is egy főnézetre komponálta azt, s a tárgyi részletektől sem mondott le. A művész iránt jóindulatot tanúsító, széles látókörű patrónusok vissza-visszatértek annak végleges művészi anyagban való kivitelezésére. Talán azért is, mert ez magának a művésznek is fontos lehetett. Először 1863ban Almási Balogh Pál rendelte meg azt 3000 Ft-ért, de a terv, mint láttuk, az idős hazafi bebörtönzése miatt kútba esett. 1874-ben Trefort tért vissza ahhoz, de ezúttal bronzöntvény-megrendelésről volt szó. Megvalósítására Izsó egészségi állapota már nem adott lehetőséget. A műtermében maradt „Fonóházi töredék" (98-as számú tétel) hamarosan a nemzeti gyűjteménybe került, népszerűségéből azóta sem veszített, s a Budavári Palota állandó kiállításán ma is látható (II. László Péter 1966-os szakszerű restaurálásának köszönhetően). 1. Izsó levele Münchenből 1861. március 21-én Szily Kálmánnak (közölve Izsó Miklós levelei, Budapest 1958. 37. p.) 114 1 Fonóházi jelenet II. gipsz, 70 cm 1861-1875 k. Lappang Az Ország Tükre 1864. 196. 1. számában közölt példányt a Nemzeti Múzeum csak 1887-ben vásárolta meg, így az tűnik valószínűnek, hogy ez mindaddig a művész özvegyének tulajdonában volt, s arról készülhettek az „IZSÓBIZOTTSÁG" által sokszorosított példányok. Sárospatak, Tiszáninneni Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteményei Múzeum (Ltsz.: E. 1880.26.) bronzírozott gipsz (56 x 42) cm - rongálódott, J.: „IZSÓBIZOTTSÁG" Kassa, Kelet-szlovákiai Múzeum (Ltsz.: S.446.) patináit gipsz, 59 cm töredezett magasság. ].: „IZSÓBIZOTTSÁG". Megjegyzendő, hogy míg Lázár Béla az 1925-ben az Ernst Múzeumban rendezett kiállítás bevezetőjében így sajnálkozik: „...gipszben porlad ez máig!", addig a műtárgyjegyzékben ugyanez a katalógus 21-es szám alatt „Fonóházi jelenet. Márványban, Eladó" - bejegyzés szerepel. Szentiványi ezt az ellentmondást így próbálta föloldani: „Talán ezt is a mester halála után özvegye fejeztette be Pettonnal.. ." 1 . Talán még remélhető annak felbukkanása. 1. MTA MTI Lexikon (Szentiványi-hagyaték)
