Goda Gertrud: Izsó Miklós, 1831-1875 (Miskolc, 1993)
1 1 3. Szalay LáSZlÓ márvány, 76 cm 15 Arany JánOS ditrószárhegyi mellszobra ' : há,ul: " lzsö 1873 " mellszobra 1862-75. ߣZi 6 °" 1873. Magyar Nemzeti Múzeum dísz lépcsőház Magyar Nemzeti Galéria (Ltsz.: 81.7-N.) galériája (Ltsz. nélkül) Magyarország történetét megíró kiváló tudós márványbüsztje állami felkérésre készült - csaknem egy évtizeddel elhunyta után. Mégis életszerű, eleven a portré, mert a hasonlatosság elérésére a művész saját munkáját „a maszkszerű fej "-et használta segítségül, s mindazt, amit a jeles tudós egyéniségéről módja megtapasztalni. A magas homlok uralta arc szerkezete tiszta, ünnepélyes hatást kelt. A ráncolt szemöldök, a mélyen ülő szemek, a szigorú áll a történész komolyságát és felelősségét sugallja. Kicsit hűvösen, de nagyon szépen megmunkált felület hozzásegít az apoteózis érzetéhez. A reprezentatív arckép az Izsóra mindig jellemző tárcsatagos, plinthosszal egybekomponált szoborlábazatot kapott. Előbb a Nemzeti Múzeum Pantheonjába került, jelenleg a Nemzeti Galéria 19. századot bemutató kiállításán látható. Pákh Albert sokszorosított arcképeihez hasonlóan er^ ről is kisméretű gipszöntvények kerültek forgalomba,' de ezek közül nem maradt fenn példány. Egykor az Ernst Múzeum lépcsőházában volt egy olyan Szalay-mellkép, ami elképzelhető, hogy a márványbüszt faragómintája volt. A Kassai Múzeum is nyilvántartotta egykor a történetíró arcképét. 1. Vasárnapi Újság, 1877. 4. szám (XXIV. évfolyam) 61. p. Hivatalos felkérést kapott - a kiegyezés utáni változásoknak köszönhetően - Arany János márványba faragott arcképére. Teljes erejével a nemes jellem visszaadására koncentrált, amit 1862-ben már egyszer oly kifejezően megoldott. E márványműhöz is Aranynak a kiegyensúlyozott, életerős attitűdjét vette mintául, nem pedig a keserű dacba zárkózott idős költőét. A pályakezdetkor készült arcképtől viszont már sokkal kiforrottabb, mélyebb, az érzelmekre jobban összpontosító portrét alkotott, s ugyanakkor bensőséges tudott maradni a reprezentatív céllal készült márványbüsztben. Ezzel egyik fő művét alkotta meg, s vele az Arany-ikonográfia etalonját állította fel. A művész csakúgy, mint előzőleg Ferenczy, sokat fáradozott azon, hogy rátaláljon egy olyan hazai kőre (márványra), ami a részletgazdag megmunkálást is jól bírja - s ezzel mintegy a magyar szobrászatot felvirágoztassa. Orbán Balázzsal a Székelyföld tudós geográfusával kutattak közösen Erdélyben. így jutotta ditrószárhegyi márványhoz, melyből Arany arcképét is kivitelezte. A merész megoldású magyaros bajusz már kevésbé bírta a kő megerőszakolását s így az hamarosan restaurálásra szorult. Izsó halálakor műtermében volt, s a hagyatéki listán első helyet foglalt el a bizonyára kész, vagy csak a legvégső simításokat váró alkotás. Valószínűnek tűnik, hogy a hiányzó részletek (ruházat) már Antonio Petton keze nyomát őrzik. Az oeuvre kiemelkedő darabja eredeti helyén díszíti a Magyar Nemzeti Múzeumot.
