Goda Gertrud: Izsó Miklós, 1831-1875 (Miskolc, 1993)

100. Petőfi Sándor bronzírozott gipsz, 52 cm (Vázlat II.) 1872 k. J.: nélkül Magyar Nemzeti Galéria (Ltsz.: 52.252.) A bizottság összetétele állandóan változott. Az eredeti elképzelés már feledésbe is merült s idővel azzal ellentétes felfogású, a „lírai versek és hazaszeretet" költőjére kívánták módosítani Izsó első remekbe szabott ötletét. Ezzel egyet nem értve a kezdeményező Reményi kilépett a bizottságból, így az teljes jobboldali befolyás alá került. De Izsó a feladathoz továbbra is ragaszkodott, s egy humorosnak szánt művel válaszolt az újabb kihívásra. Az ájtatoskodó Petőfi kezét szinte „mea culpázva" szívére helyezi. E kétféle megfogalmazást együttesen közöltette Izsó azzal a reménnyel, hogy a közvélemény az eredeti elképzelés mellé áll s azzal megnyeri szándékának a bizottságot is. De az nem így történt. Egy újabb, egy harmadik vázlatot kértek tőle. E szoborterv 1952-ben Csécsy Imrétől került a közgyűjteménybe.