Goda Gertrud: Izsó Miklós, 1831-1875 (Miskolc, 1993)
97. Petőfi Zoltán patinázott gipsz, 62 cm mellszobra 1870 k J:nincs Petőfi Irodalmi Múzeum Művészeti Tár (Ltsz.: 58.567.1.) Izsó 1875-ös hagyatéki kiállításán ott volt Petőfi 1870-ben elhunyt fiának arcképe. Bizonyára nem sokkal ezután - mint már több esetben is - a művész özvegyének ajándékaként iskolai gyűjteménybe került, s a kutatók figyelmét elkerülte. Idővel a szerző majd a modell neve is feledésbe merült, s említeni is csak minta Petőfi - portré e I őkész ítő ta n u I m á ny át em I égették. Vayerné Zibolen Ágnes izgalmas tanulmányában azonosította az egykor a Bajza utcában berendezett Petőfi-házban meglévő kvalitásos alkotást: „Nemes arányú fej emelkedik a karcsú nyakon, az arc finom vonású, felülete érzékeny kezelésű. Mestere összetett lelkiállapotot, büszkeséget és fanyar kedvtelenséget sűrített a klasszikus szépségű formába. Összbenyomásában tehát nem egyes vonásaiban, hanem az egész karakterében valóban emlékeztet Petőfi Sándorra, helyesebben arra a köztudatban mélyen belegyökerezett Petőfiszimbólumra, melyet Izsó Miklós fogalmazott meg mellszobrában." 1 Ez élet utáni mellszobor. — Vannak jelzések arra is, hogy a korán elhunyt ifjú koponyájáról is készített tanulmányokat. 2 Teljes figyelmével a nagyszerű vállalkozásra, a Petőfi emlékműre összpontosított, s Petőfi minél hitelesebb anatómiájához fián keresztül közelített. A Petőfi Irodalmi Múzeum 1963-ban készíttetett bronzöntvényt e gipszpéldányról (Ltsz.: 63.1446.1.) 1. Vayerné Zibolen Ágnes: Izsó Miklós elfelejtett szobra, Petőfi Zoltán ismeretlen portréja c. tanulmány (Művészet 1961. 12.) 2. Soós Gyula: Izsó Miklós (Kézirat, 1979.) 102. p. (HOM Képzőm. Adattár) 98. Talpra magyar terrakotta, 34,3 cm (Petőfi Sándor vázlat I.) ': lent i° bbra: M " 1871-72. Magyar Nemzeti Galéria (Ltsz.: 3364.) Izsó ösztönös felfogása a témával kapcsolatban e legelső változatban mutatkozik meg legszebben. A mozdulat robbanékonysága, a gesztus ereje a nemzeti szabadságeszmény gondolatát hordozza pátosz nélküli ünnepélyességgel. Lendülete magával ragadó és hiteles. A plasztika önmagában a mesterség fölényes ismeretéről tanúskodik, s az anatómiai részletek is az eszmét fejezik ki; a feszült izmok és inak egy cél felé, az esküre emelt kéz irányába törnek, s mintegy hallatszik a Nemzeti dal lelkesítő szózata. A szoborbizottság elállt eredeti szándékától; hogy a magyar történelem sorsfordító pillanatát örökíttesse meg Petőfi alakjában. A minduntalan változtatások egyre jellegtelenebbé tették a tervet. E kifejező remekmű a hagyatékból került előbb a Nemzeti Múzeumba, majd a Szépművészeti Múzeumba, s jelenleg a Budavári Palota állandó kiállításán szerepel a Magyar Nemzeti Galéria tulajdonaként.
