Goda Gertrud: Izsó Miklós, 1831-1875 (Miskolc, 1993)

93. Bem tábornok gipsz emlékszobrának mintája 1870-1874 k. Eltűnt „A Marosvásárhely fölállítandó Bem-szobor szintén szeretném elnyerni erre nézve, ha van valami hatalmad, befolyásod az illető szoborbizottmány előtt - részemre kérem pártfogásodat." — írta Izsó Szabó Károlynak Kolozsvárra 1870. február 15-én.

1 Foglalkozhatott tehát a Bem-emlékművel, amit bizonyít egy apró rajz is, bár annak címe (helytelenül) Petőfi arcképe, de a férfi élemedett kora és darutollas kalapja egyértelműen „Bem apó"-ra utalnak. Ha a kivitelezésre komoly remény nem mutatkozott is, a feladatot minden bizonnyal legalább vázlatszinten elkészítette. Később Marosvásárhelyre Huszár Adolf Bem-szobra került. 1. Izsó Miklós levelei (Budapest, 1958. Szerk.: Soós Cy.) 185-186. p. 94. Árpád-szoborterv terrakotta, 21,2 cm 1862-75. J.:„l. M." Magyar Nemzeti Galéria (Ltsz.: 3363.) Már Ferenczyt is foglalkoztatta egy nemzeti kultuszhely megteremtése, ö Mátyás emlékművében szerette volna ebbéli elképzelését megvalósítani 1839—46 között. De akkor is a társadalmi feltételek egész sora hiányzott, csakúgy mint a szabadságharc leverése után. A természetes fejlődés új, kényszerű mederbe terelő önkényuralom alatt egy magyar történelmi emlékhely megvalósulása Izsónak is csupán ábrándja lehetett. A tartás vezéri méltóságában, a jobb kéz lendületének elszántságában, a messze tekintő arc finom részleteiben Izsó monumentalitásra való képességét újfent bizonyítja. Az egyenletes Izsói életműben is kimagasló alkotást nehéz évszámhoz kötni. A szobrász hagyatéki listáján 76-os szám alatt feltüntetett alkotás 1876-tól köztulajdonban van.