Goda Gertrud: Izsó Miklós, 1831-1875 (Miskolc, 1993)
a protréban is megkapta alkotói szabadságát megrendelőitől, hiszen az 1805-ben elhunyt költő alakjára emlékezők az idők távlatából már nem igazán fékezték teremtő fantáziáját. A büsztöt nem sikerült oly szerencsével elhelyeznie, mint a „kismintát" - annak hamarosan - talán még Izsó életében - nyoma veszett. 1. Izsó Miklós levelei (Szerk.: Soós Gyula) Bp. 1858. 72. p. 51 levél 2. Ferenczy István: Csokonai Vitéz Mihály márvány buszt 1818. (Debreceni Kollégium Gyűjteményében) 3. Hortobágy c. lap 1864. okt. 16. 4-re hivatkozik Balogh István említett tanulmányában. 4. Hortobágy c. lap 1866. november 2. 4-re hivatkozik Balogh István említett tanulmányában. 77 1 . Izsó Miklósi?) Ferenczy lstván(?) lakkozott gipsz, Csokonai Vitéz Mihály » x »5 cm mellszobortöredék 1866. Kassa, Keletszlovákiai Múzeum (Ltsz.: S 468.) Több utalás arra a következtetésre juttatta a kutatókat, hogy Izsó Csokonai mellszobra-vagy annak gipszöntvénye - a Felvidéken maradt.' Szentiványi Gyula Pelsőcön, Soós Gyula Kassán említi, de úgy, mintamiről már fényképfelvétel sem ismeretes. A költő e maszkszerű fejét Izsó özvegye ajándékozta a kassai múzeumnak s elképzelhető, hogy az az egykori mellszobor töredéke. De a poétát megillető babérkoszorú, az arc nyugalma, a szem szabályos ívelése, a serkenő bajusz - mind Ferenczy Csokonai márványszobrára emlékeztető jelek, s a mű egészének eszményített volta is Izsó mesterére utalnak. Izsó megvalósult emlékművének arcvonásai a John-féle metszet dimenzionálásának tekinthetők inkább, mintsem e fejtöredéken kidolgozott részletek művészi kiteljesülése. A csupán fotóról ismert arckép múzeumi dokumentációi csak akkor segítenek a szerzőség megállapításában, ha eleve feltételezzük, hogy az azonos Izsó hagyatéki leltárában a 67. tétel alatt említett „Csokonai vázlat"-tal, - (bár szűkszavú a közlés, de a feltüntetett érték szerint is arcmást és nem egész alakos vázlatot említhetnek.) 2 A szerződés végleges megállapítása beható tanulmányozást igényel, hiszen minden eshetősége megvan annak is, hogy Ferenczy szellemi hagyatékát öröklő Izsó, aki többek között mestere szobrászi eszközeit is megkapta, a kevésbé értékes gipsztöredéket, mint emléket szeretettel őrizhette műtermében. S így azt tévesen sorolták Izsó hagyatékába. 1. Szentiványi Gyula 1952-ben lezárt Izsó Miklós kutatása alapján (Magyar Tudományos Akadémia Művészettörténeti Kutatócsoport Lexikontár) 2. MTA MTi-C-l-118/435. a/78. Csokonai Vitéz Mihály bronz, 2,5 m emlékmű nagymintája 1867. Megsemmisült. Az általános gyakorlattól eltérően a szoborbizottság ragaszkodott ahhoz, hogy a nagymintát is a művész saját kezűleg készítse el. Hogy ez miért történt? - talán bizalmatlanságból, talán abból a reményből, hogy a Péterfia utcában műteremnek kialakított pajta közelsége a bronzöntvényhez hiányzó összeg gyűjtésére jótékony hatással lesz. A kisminta általános sikere ellenére az öntőmintán Izsó lényegi módosításokat hajtott végre; - elsősorban a test arányait változtatta meg. Ezáltal új szobor született. Már nem a vándoranekdoták cingár táltosa, hanem a mecénások kényszeredett ódásköltője Csokonai. A kifejezésbeli változtatást miért hajtotta végre? Erre kereste a választ Fülep Lajos is, de hasztalan, mert sem az elvárásban, sem a művész koncepciójában nem talált arra kellő magyarázatot. Talán a magas szobortalpazattal számolva érezhette úgy, hogy így éri el a megfelelő optikai hatást - s némi bizonytalanság mutatkozik a bronznak, mint a szobrászi lehetőségnek a teljes kiaknázásában is.
