Goda Gertrud: Izsó Miklós, 1831-1875 (Miskolc, 1993)

69. Cigány Laokoón terrakotta, 2i cm (Cigány banda) I- Jobbra lenn: „IZSÓ 1869" 1869. Magyar Nemzeti Galéria (Ltsz.: 3342.) A háromfigurás kompozíció elnevezése magától a művésztől származik - s azzal a klasszikus előkép tudatos követésére utal. Már előzőleg a mozdulatvázlatokban is érződött ez. „Izsó nagyszerű invencióval értelmezte át a kígyó halálos marása alatt leroskadó Laokoón alakját ülő figurává s változtatta az élet-halál küzdelem görcsében vergődő három alak pátoszát a muzsikálásba feledkezett cigányzenészek szenvedélyévé.'" Az i. e. 2. sz.-ban készült Laokoón szoborcsoport kompozíció általunk ismert másolata „.. .egy háromdimenzionál is bronzszobor síkba széthúzott márvány utánzata. Ebben az értelemben visszakövetkeztethető eredetije az érett hellenisztikus... szoborkomponálás példájának vehető."

2 S Izsó erre az eredeti elrendezésre érzett rá, amikor a térrétegeket oly gazdagon használta az egy főnézetre történő beállításon belül, s amikor a fény-árnyék minden lehetőségét igyekezett kihasználni. Ennek ellenére a kompozíció mégsem árasztja azt a képzetet, hogy zenéjükkel ugyanúgy a létükért harcolnak, mint azt Laokoonék teszik. Muzsikájuk inkább áradó, mintsem végzetes, s a szoborcsoport elnevezése ellenére egy ízig-vérig zsánermű született. 1. Soós Gyula: Izsó Miklós kisplasztikái és az antik művészet (Bulettin 8. 1956. 118. p.) 2. Castiglione László: Hellenisztikus művészet, Corvina 1980.142. p.