Goda Gertrud: Izsó Miklós, 1831-1875 (Miskolc, 1993)

35. Menekülő anya terrakotta, 28,5 cm (Menekülő) J.: nincs Magyar Nemzeti Galéria (Ltsz.: 3354) A mű erényeit figyelmen kívül hagyva készült abból egy magyarkodó genre figura a Herendi Porcelángyár szabadelvű színes-mázas másolataként „Anya gyermekkel" címen (1938). Anya gyermekével papír, ceruza 1864. k. J.: nélkül Magyar Nemzeti Galéria Grafikai Osztály (Ltsz.: 1914.198.) A fejről leomló lepel, mint mandorla védelmezi a két testet a külvilágtól s ez a „képtelenség" az anya extatikus ölelésében teljesedik ki. Térdre zuhant alakja a „Menekülő anya" kompozíciós variánsának tekinthető. A közgyűjteménybe Petrányi Győzőné tulajdonából került. Valami váteszi balsejtelem hatja át Izsó „Anya gyermek" ciklusát. Az őszinte összetartozást kifejező szobrászi gondolatból ezúttal is az életért folyó küzdelem drámája érződik. Soós Gyula mutatott rá arra, hogy a „Menekülő anya" a Niobé-csoport egyik alakjával mutat közeli rokonságot.

1 Azzal a Homérosz által elbeszélt anyával, aki a gyilkos nyílzápor elől menteni próbálja gyermekét. Az ismeretlen mestertől i.e. 3. sz.-ból való másolat asszonya ellenszegül a sors akaratának, viaskodik még -de a plasztika minden részlete arra utal, hogy a végzet elkerülhetetlen. E gondolatot jól ismerte Izsó is, nála a menekülés ösztöne a végtagok disszonáns, féktelen mozgásával jut kifejezésre, s az így kialakult fény-árnyék hatás tovább mélyíti a tragédiát. Kora népéletébe beilleszthető, valószerű hang időszerűsíti az alkotást. A drámai erejű terrakotta, a hagyaték többi darabjával együtt Izsó 1875-ös emlékkiállítása után került a közgyűjteménybe.